1. Kezdet

Mindig is azt gondoltam, hogy vámpírok nem léteznek. Egészen június végéig.
*visszaemlékezés*
Egy koncertről mentünk haza barátnőimmel. Hívtak maguknak taxit arra hivatkozva, hogy túl fáradtak. Én nem mentem velük, több okból is; nem fértünk volna el öten egy taxiban, meg nem is volt kedvem velük menni. Épp egy sikátor mellett haladtam el, amikor úgy éreztem, hogy valaki elfut mellettem. Megfordultam és egy ragyogóan vörös szempárral találkozott a tekintetem. Elfutottam, de ő gyorsabb volt. Elkapott. A nyakamhoz hajolt és megharapott. Mohón szívta a vérem, majd felkapott és hazavitt. De honnan tudta hol lakok? Innentől kezdve minden sötét. Nem tudom hány órával később felébredtem a saját ágyamban. Kimentem a fürdőbe. A tükörben egy teljesen más lány nézett rám vissza, mint tegnap. Rubintvörös szempár, hófehér bőr. Nem tudom, hogy lehetséges-e ez egyáltalán. Vámpír vagyok, és aki tegnap majdnem megölt az is.
*visszaemlékezés vége*
Emlékeimet kopogás zavarta meg.
-Gyere!-szóltam ki az illetőnek, majd nyitódott az ajtó a bátyám mosolygós, mégis megértő arcával találkoztam.
-Minek örülsz ennyire?-kérdeztem közben a fél szemöldökömet is felhúztam, hogy még hitelesebbnek tűnjön a meglepődöttség, vagy nem is tudom mi.
-Képzeld szeptemberben mész suliba!-he?
-Mi? De hogy? Egyáltalán hova? És, és....-hebegtem össze vissza.
-Nyugi! Olyan suliba vettek fel ahol a diákok vámpírok, vagy egyéb ilyen "lények". Úgyhogy nincs semmi félni valód.-fejezte be mondandóját. Mikor felállt az ágyamról már épp lépett volna ki az ajtón.
-Várj!-visszafordult.
-Hmm?
-És kedvesek lesznek velem?-áá Lili! Nem ezt akartam kérdezni, de ha már így sikeredett, akkor először erre kérek választ.
-Talán. Hisz oda vámpírok meg egyéb "fajtádbeliek" járnak.
-Aha. És hányadikos leszek?
-Ugyanannyi, mintha nem lennél vámpír. Szóval tizedikes, de hé!, nyugi biztos normális osztálytársakat kapsz. De többet ne kérdezz, mert csak ennyit tudok. Ja és még annyi, hogy a különböző osztályok nem barátkozhatnak. Látom nem érted igaz?-hát nem, tényleg nem értem-Ez azt jelenti, hogy ahogy a rendes iskolákban, úgy itt is van A, B, C, és D tagozat. Te A-s leszel és van egy szabály amit elmondtak nekem a "szülőin".-még nem volt időm megemlíteni, hogy a 23 éves bátyám nevel engem, mert anyuék itt hagytak engem, amikor megtudták ezt az egész vámpírosdit. Persze Troy velem maradt az elmúlt hónapban és lám augusztus van.- Az A-sok és a D-sek a két legrivalizálóbb tagozat. Főleg a 10-eseknél. Egyenlőre ennyi, de majd idővel ezt is megérted. Most pedig próbálj meg pihenni, holnap hosszú napunk lesz. Jó éjt Prücsök!-és ezzel becsukta maga mögött az ajtót. Nagy nehezen álomra hajtottam a buksim,de ott csak azt a vörös szempárt láttam, ami miatt el kellett távolodnom a barátaimtól. Borzalmas, borzalmas, hogy tudod mi vagy és nem mondhatod el még a legjobb barátodnak sem. Na én így jártam, mivel még Lexának sem mondhattam el, pedig ő is szinte már a testvérem. Nagyon hiányoznak a többiek, de ki kell őket vernem a fejemből. Ők már nem tartoznak hozzám, egy új élet kezdődik el. Ez pedig az enyém lesz. Aki 16 évesen kezdi újra az életét. Készülj fel világ, jön Lilian Morgan!

Ennyi lenne. Egyelőre. Sikerült megírnom kb. 4 óra alatt, és már hoztam is. Most elkezdem a másodikat is mivel nem tudom mennyi időm lesz majd a sztorin gondolkodni. Sziasztok!