22. "Csak mert barátok vagyunk!"

 Sziasztok! Őszintén utáltam ezt a részt megírni. Nem is tudom hány rész van még az évadzáróig. Nagyjából húsz? Úgy valahogy. Tudom, néha érthetetlen mit írok, de ez a jövőben sok segítséget ad majd. "A szavak csak szavak maradnak, amíg fel nem éleszted őket." 

Jó olvasást! Jessie.xx

*Zayn sz.sz*
Az erdőben találkoztunk Lilivel és Eleanorral, ami nekem nem nagyon volt jó. Tartanom kell magamat az ígéretemhez. Megígértem neki és be is tartom. Erős leszek, nem megyek vissza bocsánatot kérni!
*Visszaemlékezés*
"A bál után két nappal valaki kopogtatott az ajtómon. 
-Gyere!
-Zayn? Beszélhetnénk?
-Persze gyere!-leült mellém az ágyra és gondolkodóba esett.
-Szeretnék kérni valamit!
-Mondjad bátran!
-Ha találkozol Lilivel, ne legyél vele kedves! Kérlek! A kedvemért! Nem akarok szenvedni, hogy mindenki azt magyarázza, hogy "Jajj Lili így" Jajj Lili úgy" meg "Jujj ez van Lilivel"! Kérlek! Legalább te legyél az én pártomon! Tudod, hogy csak te értesz meg! A többiek azt hajtogatják menjek el és mondjam el neki mit érzek, de én nyuszi vagyok ehhez! Nem akarok neki rosszat okozni! Kérlek!
-Ez nem így megy Niall! Viszont nem akarlak szenvedni látni egy lány miatt sem! 
-Megígéred?
-Csak mert barátok vagyunk!
-Köszönöm!"
*Visszaemlékezés vége*
Megtartom a Niallnek tett ígéretem, miszerint nem leszek kedves a majdnem hogy fogadott húgommal. Eddig jól haladok és végig csinálom. Addig amíg a szőkeség el nem felejti vagy tovább nem lép. Ami nem most lesz. Ezt vegyük azért figyelembe.
Pár órával később kulcsok zörgésére lettem figyelmes. Hazajöttek a többiek. Lábdobogás és ajtócsapódás. Ez nem Louis, ő kinőtte az ajtócsapkodós korszakát. Liam sem lehet, ő sosem csapkod semmit. Harry meg csak akkor ha ideges, de most nem az. Tudomásom szerint. Én meg alapból nem lehetek. Egy valaki maradt. Felfedezőútra indultam a nappaliba. Mármint a mindenes szobába. A nyolcadik hete mennek az élő műsorok. Liam megjósolta, hogy a tizedik élő műsorban esünk ki. Harmadik helyezettként. Jó is lenne. Mindenki lent volt, kivéve az ajtócsapkodót.
-Már megint mi baja van?
-Miután Te vérig sértetted Lilit és ott hagytál minket, Nathaniel Northdon, a B-s varázsló vigasztalta Liliant. Niall odajött hozzánk, legalább is figyelt minket és látta Őket ölelkezni és most eljátsza a vámpírt akinek az egész világ az útjában van és földbe tipor mindent, majd végül romba dönti a földet, ha csak egy bizonyos személy nem állítja meg. Óh, mamám!
-Mi van Louis?
-Niall az aki elpusztízja majd a Földet!
-És ki fogja megmenteni a világot?-Hazz.
-A kiválasztott.-suttogtam magam elé és már rohantam is fel a szőke szobájába.
-Zayn hova mész?
-Megmentek mindenkit!-elkezdtem dörömböni az ajtón ami pár mp múlva ki is nyílt-Te. Jönni. Le. Mi. Mind. Beszélni. Fontos. Dolgokat. Most!
-Megyek már!-szép lassan Niall is lebotorkált az emeletről és leült a nappaliban található kanapéra-Mit kell megbeszélni? Ha arról a kis barna hajú csibefosról van szó, aki miatt szenvedek, akkor hagyjatok!
-1, nem róla van szó, vagyis csak részben. 2, Lili nem csibefos!-kezdte el Liam.
-3, mondjad már!
-Nem szökhetsz el!-jelentette ki Lou.
-Miért tenném?
-Mert el akarsz menni a csibefosodhoz, hogy lásd nincs baja, de útközben minden szembejövöt kinyírnál, majd csalódnál és kinyírnád az egész világot.-vette át a szót Harry.
-Eddig jól hangzik, kivéve a csalódásos részt.
-Niall.-tettem vállára a kezem-Ha te elmész Lilihez, akkor Te leszel a világ vége, akit csak a Kiválasztott állíthat meg. Ha elkezdesz gyilkolni, Lili fog megölni téged.
-He?
-Lili a kiválasztott.
-Az nem lehet! Mondjátok, hogy nem igaz!
-Ez az igazság. Sajnálom

21. Beszélgetős este, rég nem látott ismerős(ök)

Nem terveztem új részt rakni, de új olvasóm, Gigi miatt itt van. Nagyon köszönöm tőled a bátorítást!  Olvassátok! Jessie.xx



A buli nagyon jól sikerült. Utána Alex és Annie átjöttek hozzánk Wickfordba.
-Eleanor megjöttem! Vendégeket is hoztam!
-Konyha!-óh, hogy mindig a konyhában van.
-Eleanor, itt van Annie. Ő pedig itt Alex Caesar.
-Alex? De rég láttalak!
-Biztos.-vágott értetlen fejet Alex.
-Még kicsi voltál amikor találkoztunk. Kb 5 és fél éves.
-Most már emlékszem rád! Te vittél el Lilihez!
-Igen én.
-Várj! Neked köszönhetően találkoztunk?-szóltam közbe. Egyre jobban belezavarodok a múltamba!
-Igen. Nem akartam elmondani, mert reméltem, hogy Alex mondja majd el. Na jó, ez így értelmetlen volt!
-Mi értettük!-szólalt meg Annie is.
-Akkor jó!
-Itt aludhatnak?-kérdeztem boci szemekkel.
-Persze.
-Muhaha! Sokáig fogunk fent maradni, és az egész éjszakát végig beszéljük! Muhahaha!
-Hallod Alex. Ijesztő egy testvéred van!-suttogta Annie Alexnek.
-Nem is vagyok ijesztő! De most irány a főhadi szállás! Vi-gyázz!-vágtam magam vigyázzba-Mondom VI-GYÁZZ!
-Értettük.
-Nem értitek az észjárásomat!-mormoltam az orrom alatt, már a lépcsőn haladva.
A szobámba érve Alex álla valószínűleg a lenti nappali padlóját verte.
-Csukd be a szád! Belerepül egy denevér!-viccelődött Annie.
-A denevérekkel nem szórakozunk!
-Bocsi Lili! Elfelejtettem. Ne hari!
-Nincs hari. Most viszont te mindent elmondasz nekünk! Vili?
-Ahan.-bólintott Alex.
-Kezdheted!

-Köszönöm felség!-hajolt meg előttem, mire röhögve fejbe vágtam-Na szóval! Odáig tiszta, hogy anyukám Leila, a volt férje pedig Demien?
-Ühüm.
-Akkor jó! Tovább mondom. Te 1993. Szeptember 17-én születtél. Én 1991. Október 22-én. Több mint két év közöttünk. Apukám '92 júniusában változott át teljesen. Anyu megcsalta apukámat Greggel, majd feleségül is ment hozzá '89-ben. Majd Greget is megcsalta apukámmal. Majd megint megcsalta aput a tieddel. Leila és Greg elváltak...volna, ha nem következett volna be a háború, amiről az emberek semmit sem sejtettek. Eddig világos?
-Mint a nap!
-Mondom tovább. Vagyis hogy mondanám, de ennyi.
-Szuper. Akkor ez tiszta. Na és Annie? Rólad mit lehet tudni?
-Mint már tudjátok a nevem Annabelle Carter. Daniel Tani a barátom immár két éve.
-Gratulálok!
-Köszönjük! Öhm? 1992. február elsején születtem.-mondani akartam valamit, de félbeszakított-Igen Harry szülinapja is akkor van. Tudod mikor van a srácok szülinapja?
-Nem nagyon. Harryét tudom, Kincsőtől. Ennyi.
-Akkor mondom. Harry, 1994. Február elseje. Liam, 1993. Augusztus 29-e. Louis 1991. December 21. Zaynét nem tudom.
-Január 12.-vágott köbe Alex.
-Ja, tényleg! Akkor Zayn 1993. Január 12-e. És Niall 1993. Szeptember 13.
-Az közel van! 4 nappal idősebb nálam!
-Igen, csupán négy nap. De most rólam van szó nem?
-De, igen Annie. Mondd tovább!
-Na szóval! Két testvérem van, Jenny, aki 7 éves és vámpír. És Oliver, ő is vámpír és másfél éves. Nagyon virgoncok. Egy kobra a háziállatom, mert értem az állatok nyelvét és irányítani is tudom őket. Három unoka tesóm van. Medy, Alana és Leonidas, alias Leó. 13, 10 és 19 évesek.
-Jó sok rokonod van!-jegyeztem meg-Mi a neve a kígyódnak?
-Tényleg sok és Serpente. Olaszul a kígyó.
-Minden állatnak olaszul van a neve?
-Úgy látszik.
Még egy jó ideig beszélgettünk. Annievel kibeszéltük az összes pasit a suliból, élen Daniellel. Alexszel meg kiveséztük az összes csajt akit ismer. Szóval az A-sokat és a D-seket. Ennek a gyereknek se lesz egyhamar barátnője, ez fix! A nagy "beszélgessük át az estét, holnap úgyis suli" tervünket megdöntöttük, ugyanis hajnali 3 után aludtunk el.
Reggel elmentünk vadászni, csak a szokásos volt. Nekem róka, Anninek bambi, Alex meg húsvéti nyuszit fogott. A suli idő is gyorsan elrepült. Észre sem vettem és máris otthon unatkoztam.
-Istenem még csak November van és unatkozok!-sóhajtottam legalább ezredszerre-Kimegyünk hógolyózni?
-Hógolyózni? Londonban? Novemberben? Egyáltalán hó Novemberben?
-Jól van na! Unatkozok! Haj! Mit csináljunk?
-Éhes vagy?
-Ahan, egy kicsit.
-Akkor menjünk vadászni!
-Jó ötlet! Induljunk!
Jó ötlet volt Eleanortól, hogy elmentünk vadászni. Egy teljes hétre elegendő vér mennyiséget szereztünk, de hallottuk, hogy nem vagyunk egyedül. Vámpír jár a közelben. Többen is vannak. Talán négyen. Ismerős szagok árasztották el szagló járatomat. Utoljára a bálon éreztem ezeket. Az illetők már nagyon közel voltak. Bekerítettek minket. El neszt hallott az egyik  bokorban és már ugrott volna, ha nem fogom vissza. Ezért drága nagynéném rám morgott.
-Nem bántod a barátaimat!-szóltam rá.
-Lili?-jött elő Louis az egyik bokorból-Ti vadásztatok itt?
-Mint látod nagyokos!-vágott bele Eleanor kicsit bunkón.
-Szia....sztok! Eleanor ők itt, Louis Tomlinson, Liam Payne, Harry Styles és Zayn Malik. Srácok ő itt a nagynéném, Eleanor Calder. Niallt hol hagytátok?
-Ő nem jön Wickford közelébe.
-Óh, tényleg! Nem akar találkozni velem a saját érdekemben.
-Szóval Eleanor átadta a levelet.-bólintott elismerően Harry, mire rámorogtam.
-Igen.
-Ők azok akikről annyit meséltél?-El.
-Igen ők.
-Ugye tudod mit ígértem akkor, amikor Kincső ott volt nálunk és azután az Izabelle után nyomoztatok?
-Igen emlékszem. De nem bántod őt! Oké?
-Ígéretem szép szó, ha betartom úgy jó!-én csak fejbe csaptam magam.
-Mi ígértél?-kérdezte Liam. Én akaratlanul rápillantottam Louisra, akinek az arcán egy bárgyú mosoly volt. Kincső is így néz Harold drágára. Hah! Louisnak tetszik Eleanor. Új terv indul! Kincső, Annie és Én átváltozunk Cupidókká!
-Azt, hogy ha....-befogtam száját a kezemmel, de nem kellett volna.
-Aú! Megharaptál!
-Be fogtad a szám!
-Jogos!
-A vámpírok mióta éreznek fájdalmat?-Hazz.
-Anióka ém vajok a kijálaszkokk!
-Ne puszilgasd az ujjad, inkább mondd el érthetően!-Zayn.
-Mondom, amióta én vagyok a kiválasztott!-mind a négy fiú szeme kétszeresére nőtt-Ne nézzetek így rám! Megijedek!
- T-tényleg Te vagy a kiválasztott?
-Igen Zayn. És Alex a féltesóm.
-Alex? Alex Caesar?
-Igen ő.
-Ki vagy te pontosan? Mert nem az vagy akinek Szeptemberben mutattad magad!-nagyon meglepődtem Zayn ezen mondatára, de nem csak én, hanem a fiúk. Louis kivételével, aki nagy valószínűséggel Eleanorral beszélgetett a gondolataiban.
-Zayn! Hogy kérdezhetsz ilyet?
-Simán. Ki vagy te? És mit akarsz?
-Zayn! Én vagyok az Lili! Aki kevesebb, mint két hónapja ismeri a valódi életét, múltját és képességeit.
-Nem hiszek neked!-és elrohant. Zayn sosem volt ilyen velem. Mindig kedves volt és védeni akart. Nem ismerek rá! Mi történhetett vele?

20. Buli, avagy hogy ismerd meg a féltesód

*Lili sz.sz*
Hazaérésem után készülődtem az esti bulira. Jól akarok kinézni, mert...Csak mert jól akarok kinézni.
A suliban tegnap óta mindenki kérdezget, hogy hogy vagyok, vagy hogy mi volt/van köztem és Niall között. Idegesítő. Másfél órája válogatok a bikinijeim között, hogy mit vegyek fel, végül emellett döntöttem:

Ez a kedvencem.Rá egy csini nyári ruhát vettem.












 Nekem is van eszem, ősszel nyári ruha. Bár nem érzek se hideget, se meleget. Most viszont úgy érzem, majd felrobbanok a szomorúságtól. Niall. Mindent átírt ezzel a levéllel. Mindent megpecsételt. A teljes napomat, hetemet, hónapomat, évemet, életemet. Ami elég hosszú lesz. Legalább is amíg nem találkozok újra Tiffanyval. Azért ez milyen már? Mindketten teljesen egymásba vagyunk esve, de ezt csak én tudom. Erre mi történik? Majdnem megcsókol, Tiffany majdnem megöl, utána nem lesz semmi bajom, és egy levelet is kapok tőle, hogy soha többé nem akar találkozni velem, a SAJÁT érdekemben. De az én érdekem, hogy találkozzak vele. Szükségem van rá, a jelenlétére, a lényére, Ő magára. Fél hétre értem Lexiékhez. Austin és Justin nagyon örült nekem. Mindkét kis farkastól kaptam egy cuppanós puszit, majd ők mentek is, mivel az anyukájuk el vitte őket valahová.
7 óra, már mindenki itt van. A csajok fürdőruhája nagyon sexy.
Annie:

Fren:

Kincső:

















Lexi:

Nicole:

Nagyban táncoltunk Katy Perry ft. 3oh3- Starstrukk 
című zenéjére, amikor az udvarban elment az áram. Jobban körbenézve az egész utcában nem volt áram. Nem értettem mi volt.
-Lili!-Daniel.
-Hm?
-Próbálj meg vidám lenni!
-Miért?
-Csak mert! Lehet közöd van az áramszünethez.
-Öhm? Oké.-egy vidám emlékre gondoltam és visszajött az áram.
-Én megmondtam! Ez a másik képességed! Az érzelmeid befolyásolják a környezetedet.

-Az jó. Ugye?

-Lili ez nagyszerű! Ez a képesség csak két személynek volt meg.

-Kiknek?

-Kristopher Morgannek....

-A nagyapámnak?-szakítottam félbe.

-Kristopher a nagyapád???

-Igen. És mielőtt kérdeznéd, igen. Margaret a nagymamám.

-Te vagy a kiválasztott.-suttogta Alex.

-Hogy mi vagyok?

-Kiválasztott. Neki végtelen számú képessége van.

-De nekem csak kettő van!-kezdek kiakadni.

-Egyenlőre. A többi majd később jelentkezik.

-Ki volt a legutolsó kiválasztott? 

-Greg Morgan.

-Apu.-suttogtam

-Te vagy az! 

-És mi a dolgom vagy mi van? Én ezt nem értem! 

-A kiválasztott vagy megmenti a világot, vagy elpusztítja. 

-Akkor ezek szerint apu megmentette a világot?

-Sajnálom, hogy ezt mondom, de az mentette meg a világot, aki megölte.

-Hogy mi????-szaladt fel a szemöldököm.

-A kiválasztott nem lehet szerelmes, apukád ezt megszegte, amikor elvette feleségül Leilát. Aki az anyám.

-Mi a jó édes bambivért mondasz Alex?

-Mielőtt anyu hozzáment volna apukádhoz, azelőtt Demien Caesar felesége volt.

-Ő vámpír volt?

-Nem. A születésem után változott át, teljesen. Félvámpír volt.

-Akkor mi a franc történt pontosan? 

-Majd elmondom, de nem most. Oké?

-Jó, de mi akkor....?

-Féltestvérek vagyunk.

-Király. Eddig volt egy bátyám, aki csak a név rokonom. Aztán kiderült, hogy van egy nagynénim, aki csak pár évvel idősebb nálam. Most meg kiderül, hogy van egy féltesóm, akire eddig csak a barátaim osztálytársaként néztem. Mi jön ezután?

-Megkapod a család háziállatát.

-Mit?
-A család háziállatát, egy főnixet.
-Hogy mi a jó édes bambivért kapok?
-Egy főnixet.
-Oké. És az mi?
-Egy misztikus madár, amely az áldozati tűzben elégett, majd hamvaiból újjáéledt.
-És hogy néz ki?
-Hát így!-füttyentett egyet és egy vörös színű madár rászállt a karjára(kép a képeknél xd-Eni)-Ugye milyen gyönyörű állat?
-Az. Nagyon szép. Mi a neve?
-Fenice. A Főnix olaszul.
-Cuki, de miért nem mondtad előbb, hogy a féltesóm vagy?
-Nem voltam benne biztos.
- Hogy-hogy?
-Meg kellett bizonyosodnom róla, hogy Greg lánya vagy.
-Most már tudod!
-Igen tudom. Szia húgi!
-Szia bátyó!
-Furi ezt kimondani.
-Én megszoktam.
-Jó neked.
-Mi van itt vámpírkáim?-jött oda Daniel és átkarolt mindkettőnket.
-Féltesók vagyunk.-mondtuk egyszerre Alexxel, majd összemosolyogtunk és lepacsiztunk.
-Furcsa vagy csajszi! Figyellek!-és bekancsalított, amitől Alex és én majd megszakadtunk a röhögéstől-Nem röhög.
-Daniel elhúznál?
-Persze Alex! Sziasztok!
-Végre! Kezdem unni Daniel hülye poénjait.
-November van. Szeptember óta én is meguntam már.
-Figyu Lili! Nem tudom, hogy te emlékszel-e, de mi már találkoztunk. Még régebben.
-Tényleg?
-Tényleg. Kép is van rólunk.-és előhúzott egy képet a tárcájából és a kezembe adta-Még mind ketten kicsik voltunk. Te öt éves voltál, én meg épphogy betöltöttem a hatot. Egyedül Troy tudta, hogy féltesók vagyunk.
-Troy.-mosolyodtam el.
"-Nagyon szerethette Troyt. Ő sokkal jobb testvére volt, mint én valaha is leszek."
-Alex, ne is gondolj ilyet! Nagyon jó testvérem vagy már most!
-Hallottad a gondolataimat?
-Ühüm.
-Tényleg te vagy a kiválasztott.
-Jó tudni!
-Menjünk vissza!
-Oké. Szeretlek bátyó!
-Én is szeretlek húgi!
Eddig nagyon szomorú voltam Niall miatt, de egész buli alatt eszembe se jutott. Hála Alexnek és Danielnek. Nagyon hülye vagyok, hogy miután megtudtam van egy féltesóm, a saját gondjaim jutnak eszembe. Legszívesebben eltűnnék innen messzire, de nem akarom itt hagyni a lányokat, Eleanort és Alexot. Furcsa. Csak egy órája tudom, hogy testvérek vagyunk, mégis mintha együtt nőttünk volna fel. Még nem is néztem meg a képet, így felfordítottam. 

 
Boldogok voltunk rajta. Vajon Jamison és Kristina mit gondolt Alexről? Nem is érdekel. Már nem tekintek rájuk a szüleimként. Soha nem is tekintettem rájuk azokként! Utáltam őket, és ők sem szerettek. Mindig mindenen veszekedtünk. Egyszer még az utcára is kiraktak télen. Az volt az oka, hogy nem ettem meg a spenótot. Kint vacogtam órákon át, amikor Troy kijött és belopóztunk a házba. Persze lebuktunk, így én kint éjszakáztam az udvaron. Másnap kórházba kerültem tüdőgyulladással. Rá két héttel kiengedtek. Szobafogságot kaptam. Így telt el ez az év januártól júniusig. Azon a napon kiszöktem a koncertre, úgy mentem el. És akkor megváltozott minden.

19. A levél és a fura lötty

*Fren Jen sz.sz*
Egy hét telt el a bál óta. Tiffanyt kirúgták, amiért karóval támadt az egyik vámpír diákra. Lilire. Ez az egyik dolog ami a farkasokra vonatkozik.
Utálok farkas lenni! Hiába fürdök naponta 7-szer(!!!) így is érződik a farkas bűz. A vámpírok élete sokkal jobban hangzik, mint a farkasoké. Szeretnék én is vámpír lenni.
Már 5 éve járok ide és egy csomó ismeretlen alak járkál a folyosón. Harry Potter kinézetű sráctól kezdve minden más.
Nem előre figyeltem és neki mentem valakinek.
-Óh, ne haragudj! Nem figyeltem.
-Nem baj. Amúgy Castiel Jackson vagyok. És te?

-Fren Jen.

-Te Lili Morgan osztály társa vagy?

-Igen.

-Mi van vele? Az osztály társam, Kincső aggódik miatta.

-Ja, igen. Kincső. Jó barátok.

-Mi a baj Fren?

-Tudod én vérfarkas vagyok, de vámpír szeretnék lenni.

-Miért?

-Farkas szagom van. Lili is vámpír. Meg Annie, Lili egyik barátnője.

-Én segítenék, de nem tudok. Csak átváltoztatni tudok embereket. Bocsi.

-És...Ha én emberré változnék? Mármint, ha valahogy eltűnne a farkas énem?

-Úgy lehet. De nagyon fájdalmas.
-Megéri, hogy vámpírrá változzak!
-Remek. Akkor...old meg valahogy és majd keress meg engem! Vagy ha nem találsz, akkor szólj Kincsőnek! Oké!
-Oké!
-Akkor majd látlak!- csücsörített, dobott egy lég puszit, megsimította az arcom, és elment. Én helyben elolvadtam, de valaki megkocogtatta a vállam és visszarázott a valóságba.
-Hm?
-Fren figyelsz?
-Mi? Ja, szia Lili! Mit mondtál?
-Lesz egy buli Lexinél. Eljössz?
-Ezer örömmel! Kik lesznek?
-Lexa, Nicole, Kincső. Ő szól pár osztály társának. Rajtuk kívül Annie, Thomas, Alex, Daniel, én. Meg ha jössz akkor te. Ja meg Natalie és Gregorie.
-Szuper. Öhhm, Lili?
-Igen?
-Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy átváltozok vámpírrá?
-Te. Mondani. Mit?
-Átváltozok vámpírra. Vagyis csak lehet.
-Te megvesztél, ember? Khm khm..Farkas?
-Talán igen. Talán nem.
-Ki a pasi?-kérdezte unottan.
-Castiel Jackson.
-Castie-e-e-e-ellll?
-Ja. Mi van vele?
-Nagyon jó pasi! Ha nem lenne Niall, akkor ő lenne a következő.
-Amúgy mi van Niallel?
-Nem tudom. A bál után az udvaron elaludtam. Mikor másnap Eleanornál felébredtem, El átadott egy levelet. Olvasd el!-nyújtotta át a zöld színű papírt, és szipogott egyet.
Levél:
"Drága Lilian!"-jól kezdődik.
"Nem tudtam tovább maradni veled egy légtérben, avval a tudattal, hogy Tiffany miattam ölt meg majdnem. Sajnálom! Szeretlek! Jó, kimondom! Szerelmes vagyok beléd, mióta megláttalak! De akkor ott volt Tiffany. Ez a szerelem, nem jó ötlet. Féltelek téged a többiektől. Bár nem értem, miért nem használod a képességed, mert azzal megtudnád magad védeni. Tudom, te nem érzel így! De ez így van megírva számunkra. Lehet többé nem is megyek vissza abba a város részbe. De csak kímélni akarlak téged. Legfőképp magamtól.
Remélem megértesz! 
Ezer csók: Niall.xx"
-Ez durva! Miért írta neked Niall, ha viszont...Niall nem tudja, hogy szereted igaz?
-Pontosan.
-Jaj, Lili! Annyira sajnálom!
-Köszi....De nem kell sajnálnod! Nem szeretném, ha sajnálnának. Kincsőnek is megmondtam.
-Miért nem mondtad el neki?
-Én próbáltam, de nem ment.
-Hogy-hogy?
-Majd te is félholtan fogod elmondani a srácnak, hogy tetszik. Hát...elég nehéz úgy. Amúgy egész bál alatt nem láttalak. Na jó, egy tánc erejéig voltam bent, de körülnéztem és nem láttalak. Miben voltál te Farkas?
-Egy gyönyörű ruhában!
-Pontosabban?
-

-Biztos szép volt!
-Köszi!-oldalra kaptuk a fejünket, amikor két hangot hallottunk meg. Bocsánat, hármat. Lil Rotun és Vivian Sec épp a tizenegyes teremből rohantak ki. Mögöttük meg Gregorie, két, fura színű löttyel a kezében.
-Na, légyszi! Kóstoljátok meg!
-Álmodban Gregorie! Álmodban!-Vivi.
-Na, kérlek! Csak egy korty!
-Jó! Egy korty semmi több! Mellékhatás?-Lil.
-Szédülés, fejfájás...meg talán farkassá változás?
-FARKASSÁ???-kérdezték egyszerre.
-Ahan.
-Ide vele!- és már ki is kapták Greg kezéből a löttyöket. Köztudott, hogy utálják a vámpír kilétüket. Biztos túl sok Alkonyatot néztek. Kinézem belőlük! Az itóka végigszánkázott a nyelőcsövükön. Minden izmuk megfeszült, majd egy kis gömb féleség jött ki a szájukon. Mindenki emlékszik mi az a Dementor-csók? Ez pontosan olyan volt. Feszülve ültek le a folyosón pihenő székekre és felnéztek. Szemük színe a megszokott pirosból feketévé vált, majd átment szürkébe és végül szürke maradt.
-Hatott?-nézett egymásra a két lány és elmosolyodtak.
-Siker! Köszi Gregorie!-és már el is mentek. Lili és én fura fejjel néztünk Gregre, aki csak elismerően mosolygott a két-immár- farkas lányra. Majd eszembe jutott valami.
-Gregorie?
-Mondjad Fren!
-Nekem is tudsz ilyen löttyöt csinálni? Csak fordított mellékhatásokkal?
-Figyu Fren! Ezen a bájitalon nyár óta dolgozok. Közel fél éve. De megpróbálok csinálni neked. Oké?
-Oké csak siess!
-Sietek ahogy tudok! Sziasztok!
-Szia Greg!-köszönt Lili. Király! Fél év múlva változok át vagy később. Addigra már a ruhámat kell majd keresnem az évzáróra.
-Akkor jössz a bulira?
-Milyen buli?
-Lexi bulija, amit már említettem.
-Ja, tényleg. Persze megyek. Már mondtam.
-Tényleg. Akkor ma este Lexinél. Tudod hova kell menni?
-Nem.
-London, Külváros. Lexinton avenue 73. Este 7. Hozz bikinit!-kiáltotta vissza a folyosóról.