Sziasztoook!! Nagyon nagyon nagyon sajnálom ezt az iszonyat sok késést, de rengeteg dolgom van mostanság (pedig nyáron alig van) Itt az új rész, rem. örültök. :)
Jessie.xx
*Liam sz.sz*
Elsta tárgyalásra kényszerített minket. Belementünk, nagyon féltettük Lilit, ha megölik Niall is megy utána. Önszántából.
-Mit akarsz Elsta?
-A lányért cserébe...Jake?
-Egy nagyon ritka dolgot.
-Bármi is az elhozzuk.-Niall.
-Egy különleges denevér vérét.
-Mennyire különleges?
-Annyira, hogy csak két példány létezik belőle. Skócia északi részén találjátok.
-És ha nem hozzuk el?-kérdezte Niall jogosan.
-Akkor a kis Lilike cellatársát rávesszük, hogy beszélgessen el a kis barnácskával. Jessica nem nagyon fog örülni, hogy meg kell ölnie drágaságot.
-Jessie?-suttogta Niall- Ő? Az lehetetlen.
-Igenis lehetséges. Nem halt meg. Életben hagytuk.
-Niall. Ki az a Jessie?
-A volt barátnőm, aki ezek szerint nem halt meg.
-Hát nem, de ha nem hozzátok el azt amit kértünk, mindkettőnek annyi.
-Ne öljétek meg őket! Kérlek! Idehozzuk amit kértek, csak ne bántsátok Lilit és Jessiet!
-Akkor haladjatok!
-Sietünk! Srácok! Indulás!
*Lili sz.sz*
Arra keltem, hogy valaki bökdösi a hátam.
-Csak még öt percet Eleanor!-nyafogtam, öt évest megszégyenítő hangon.
-Én Jessie vagyok, nem Eleanor.-kuncogott Jess.
-Ajj, pedig már kezdtem elhinni, hogy nem vagyok itt. Mennyit aludtam?
-Ha jól gondolom akkor körülbelül hat órát.
-Király.-nyitódott a vasajtó és Davon jött be.
-Valaki látni szeretne.
-Engem?-kérdeztem a hülyét tettetve.
-Nem, cseszd meg a falat!
-Akkor engem.
-Gyere már!-szinte már kiabált. Nem volt sok válsztásom, így mentem ahova Davon kísért. Jobban mondva ráncigált.
-Kaptok fél órát. Nem többet. Idő indul.-nem értettem, hogy most mi van. Erre rögtön választ is kaptam. Egy test simult hozzám hátulról. Az én mindenem. Megfordultam és gondolkodás nélkül ajkaira tapasztottam enyémeket.
-Hiányoztál.-suttogtam két csók között.
-Te is nekem.
-Mikor jutok innen ki?-nem válaszolt, eltávolodott tőlem a falhoz sétált és neki támaszkodott-Niall mi a baj? Mikor mehetek haza?
-Ha megszerzünk nekik valamit. Skóciából.
-Skócia? Mit kell elhoznotok?
-Nagyon kíváncsi vagy. Ezért szeretlek.-válasz helyett csak megcsókoltam.
-Szeretlek Niall James Horan!
-Szeretlek Lilian Pepe Morgan!
-Pepe?
-Kicsit kutattam utánad. Nem baj?
-Dehogy.
-Akkor jó. Hallom van cellatársad.
-Igen. Jessica Wolften.
-Nem halt meg.-suttogta orra alatt.
-Azt mondta ha kiengednek engem innen, akkor tegyelek boldoggá és adjam át az üdvözletét.
-Miért? Nem haragszik amiatt ami kettőnk között van?
-Nem. Épp ellenkezőleg. Azt mondta összeillünk.
-Akkor jól mondta. Kérdezhetek valamit?
-Már kérdeztél.-kuncogtam-Mondjad!
-Lennél a barátnőm?
-Semmi más nem tenne boldogabbá. Igen. Végtelenszer is igen.
-Letelt a fél óra! Jössz vissza a cellába!-jött be Dav és elhúzott Niall öleléséből. Kíváncsi lennék mit kell elhozniuk. Davon belökött az ajtón amitől a földre estem. Haragudtam a tanácsra amiért bezárt ide minket. Majd beugrott valami.
-Jess!
-Mondjad!
-Megvan hogy jutunk ki!
-Tényleg?
-Igen. Vajon ki akart engem látni?
-Csak nem Niall?
-De igen. És mit akart?
-Azt hogy légy a mindene?
-Igen. Jajj Jess ez olyan jó! Nagyon szeretem Niallt. Az életemnél is jobban.
-Jó téged mosolyogva látni. Na és hogy jutunk ki innen?
-Az erőmmel.
Arra keltem, hogy valaki bökdösi a hátam.
-Csak még öt percet Eleanor!-nyafogtam, öt évest megszégyenítő hangon.
-Én Jessie vagyok, nem Eleanor.-kuncogott Jess.
-Ajj, pedig már kezdtem elhinni, hogy nem vagyok itt. Mennyit aludtam?
-Ha jól gondolom akkor körülbelül hat órát.
-Király.-nyitódott a vasajtó és Davon jött be.
-Valaki látni szeretne.
-Engem?-kérdeztem a hülyét tettetve.
-Nem, cseszd meg a falat!
-Akkor engem.
-Gyere már!-szinte már kiabált. Nem volt sok válsztásom, így mentem ahova Davon kísért. Jobban mondva ráncigált.
-Kaptok fél órát. Nem többet. Idő indul.-nem értettem, hogy most mi van. Erre rögtön választ is kaptam. Egy test simult hozzám hátulról. Az én mindenem. Megfordultam és gondolkodás nélkül ajkaira tapasztottam enyémeket.
-Hiányoztál.-suttogtam két csók között.
-Te is nekem.
-Mikor jutok innen ki?-nem válaszolt, eltávolodott tőlem a falhoz sétált és neki támaszkodott-Niall mi a baj? Mikor mehetek haza?
-Ha megszerzünk nekik valamit. Skóciából.
-Skócia? Mit kell elhoznotok?
-Nagyon kíváncsi vagy. Ezért szeretlek.-válasz helyett csak megcsókoltam.
-Szeretlek Niall James Horan!
-Szeretlek Lilian Pepe Morgan!
-Pepe?
-Kicsit kutattam utánad. Nem baj?
-Dehogy.
-Akkor jó. Hallom van cellatársad.
-Igen. Jessica Wolften.
-Nem halt meg.-suttogta orra alatt.
-Azt mondta ha kiengednek engem innen, akkor tegyelek boldoggá és adjam át az üdvözletét.
-Miért? Nem haragszik amiatt ami kettőnk között van?
-Nem. Épp ellenkezőleg. Azt mondta összeillünk.
-Akkor jól mondta. Kérdezhetek valamit?
-Már kérdeztél.-kuncogtam-Mondjad!
-Lennél a barátnőm?
-Semmi más nem tenne boldogabbá. Igen. Végtelenszer is igen.
-Letelt a fél óra! Jössz vissza a cellába!-jött be Dav és elhúzott Niall öleléséből. Kíváncsi lennék mit kell elhozniuk. Davon belökött az ajtón amitől a földre estem. Haragudtam a tanácsra amiért bezárt ide minket. Majd beugrott valami.
-Jess!
-Mondjad!
-Megvan hogy jutunk ki!
-Tényleg?
-Igen. Vajon ki akart engem látni?
-Csak nem Niall?
-De igen. És mit akart?
-Azt hogy légy a mindene?
-Igen. Jajj Jess ez olyan jó! Nagyon szeretem Niallt. Az életemnél is jobban.
-Jó téged mosolyogva látni. Na és hogy jutunk ki innen?
-Az erőmmel.
