SAJNÁLOOM

Nem gondoltam volna, hogy itt kell befejeznem a történetet, de sajnos muszáj.. Iszonyatosan eltértem az eredeti sztoritól. Megvan, hogy mi lett volna a jövőben Lilivel és Niallel, de semmi... Nagyon sajnálom, de ezt a történetet nem tudom folytatni...

Jess

30. Pont, mint a suliban

-Az egész úgy volt, hogy a bál után ez az ökör megkérte Zaynt, hogy legyen veled köcsög és ő hallgatott is a szőkére.-nézett szúrósan a két jómadárra-Na szóval, amikor az erdőben találkoztunk, mert vadásztunk, akkor Zayn ugye hazarohant, Niall meg leskelődött. És látta, hogy Nathaniellel, Lexi pasijával ölelkezel...
-VOLT pasijával. Szakítottak.-szóltam közbe.
-Akkor VOLT pasijával ölelkezel, és erre az okoska bepukkadt és elmentünk a vámpírtanácshoz, akik elmondták mi van, majd ugye elmentünk hozzád a suliba, majd téged elvitték. Na igen ez vicces sztori.-nevette el magát.
-Ha neked az vicces, hogy engem elraboltak, akkor te beteg vagy Styles.-nyugtáztam le ennyivel.
-Bocs, de tényleg vicces volt.-röhögött tovább és nem bírta folytatni. Louis arrébb lökte barátját és ő vette át a szót.
-Addig minden tiszta, hogy Elsta megmarta Niallt, téged pedig Davon megcsapolt?
-Megcsapolt?-kérdeztem vissza furán.
-Tudod, amikor kiszívja a véred.-magyarázta el, nem mintha nem tudnám mit jelent.
-Louis! Tudom mit jelent! De annak is vannak fokozatai. Nem?
-Mikre nem jó az iskola!-szólt közbe valahonnan Jessie, de rájöttem mindvégig mögöttem állt.
-Ja, hogy te itt vagy!-fordultam hátra és megöleltem bamba barátnőmet.
-Jess.-Niall biccentett a fejével, hogy beszélne Jessievel. Nem tartottam jó ötletnek, hisz Niall és Jessie jártak. Ki tudja! Valamelyikőjük érezhet még valamit a másik iránt. Jessie Niall után bement a házba és egy jó darabig ki sem jönnek majd. Minden figyelmemet Louisra összpontosítottam, ha már a pasim lelépett. Ez még mindig olyan furcsa. Van pasim. Hehe.
-Bocs, hol tartottunk?-észre sem vettem, hogy mindenki engem bámul. Ez olyan ciki.
-Vérszívás fokozatai.-lépett mellém Liam.
-Ja igen.-bólintottam egyetértően.
-Az első fokozat a marás, amit Elsta művelt. Akkor csak épphogy egy csepp vért kóstol meg az illető.
-Igen és ezt utálom!-tettem keresztbe a kezeimet. Gyűlölöm ha valaki megmar engem vagy a körülöttem lévőket. Akkor nem folyik vér, csak az illata érződik, ami olykor-olykor rabul ejt.
-A második a harapás.
-A vér folyik és nem lehet elapasztani. A legtöbben egy harapás miatt halnak meg, nem azért, mert kiszívják a vérüket.-magyarázta Zayn.
-Igen, mert a vér szaga messziről érezhető. És ha nem vagy elég erős a farkasok, jobb esetben a vámpírok ölnek meg.
-Pontosan Lili.-nézett rám büszkén Liam, mire én csak egy "ezt még akkor vettük, mikor ti még suliba jártatok, te ökör" pillantással elintéztem.
-A harmadik a szívás.-számolta az ujjain Harry.
-Valaki megmar és szívni kezdi a véred. Borzalmas érzés.
-Te ezt honnan tudod?-néztek rám furcsán.
-A bál után bevezették a véradót. Aki oda akar járni, évente le kell adnia egy bizonyos vérmennyiséget. Az orvosiban megcsinálják ingyen és bérmentve. Úgy még jobb is, mintha saját magad csinálnád.
-Jujj! Én vissza nem megyek oda!-tette fel Harry a kezeit.
-Neked nem is kell, te vadbarom.-sziszegtem.
-A negyedik a csapolás.-tért vissza Jessie Niall nélkül. Vajon miről beszéltek?
-Arról csak jövőre tanultunk volna.-rázta Louis a fejét. Összeszűkített szemeivel pedig egy kínai démonra, bizonyos Satharielre hasonlított.
-Én tudok róla pár dolgot.-jelentkezett Eleanor.
-Mit?
-Hát. Ha megcsapolnak egy embert, meghal, de ha egy vámpírt csapolnak meg....akkor annak az illetőnek meg vannak számlálva a napjai.
-Az lehetetlen.-suttogta Liam. Mintha nem fogná fel mit is mondott El. Mondjuk én sem fogtam fel teljesen. Meg vannak számlálva a napjaim? Megfogok halni?! Nem! Nem és nem! Csak most lett minden rendben és ezt rögtön elrontják?! Jó Lili, nyugodj le!
-Mennyi ideje van Lilinek?
-Nem tudom Louis.-ölelte át barátját nagynéném. Várjunk csak?! Apu, Greg Morgan. Neki van egy testvére, Rosalina. Akkor Eleanor nem is a nagynéném!!! Hanem az unokatesóm. Oké, és ez csak most esett le.
-Jess! Hol van Niall?-fordultam az említett felé. Kezdtem aggódni.
-Lelépett.
-Mi? De miért?-vágtam
-Mert hülye.-ezzel bevágtatott a házba.
-Ez nekem nem tetszik.-rázta a fejét Zayn.
-Nekem se.-értett egyet Hazza.
-Valami itt nagyon nem oké.-Liam odajött hozzám és átölelt.
-Felhívjam?
-Légyszi!-néztem rá nagy szemekkel.

29. Skócia

*Niall sz.sz*
Kivirulva sétáltam a fiúk után Skócia utcáin.
-Mi történt veled hősszerelmes?-kérdezte röhögve Harry.
-Liliék megszöktek és Wickfordban vannak.
-Juj az jó! Attól még meg kell keresnünk azt az átkozott denevért.
-Nyugi Liam! Igen meg kell találnunk, különben újra visszakerülnek.
-Tudom Zayn, tudom. Egyáltalán hogy néz ki? Tudja valaki?-érdeklődve fordultak felém.
-Én tudom. Am most hol vagyunk? Louis?
-Mindjárt! Ő? Fogalmam sincs.
-Azt gondoltam! Még szerencse, hogy ismerem Skócia minden városát.
-Jaj Hazza! Nagy az Egód!
-Kuss má' Horan! Inkább a csajoddal foglalkozz!
-Örömmel!
-Jó, ez most nem érdekel. Hogy néznek ki a denevérek amiket keresünk?
-Hát szépen.
-Kösz nagy segítség vagy! De komolyan hogy néznek ki?
-Úgy mint a többi denevér, csak egy kicsit másabbak.
-Tudod Niall te más vagy mint mi. Te eleve ebbe az életbe születtél, ezért te sokkal többet tudsz. Mi ehhez hülyék vagyunk! Elmondod normálisan?-kezdett fel menni a pumpa Harryben. Megértem, itt élvezem az életemet már a kezdetek óta, ők meg csak most tanulják türtőztetni magukat, meg minden más.... Segítenem kell nekik, még akkor is ha a segítségemet nem akarják elfogadni.
-Ha meglátom őket, szólni fogok. Nem tudom elmondani a kinézetét.-tovább indultunk. Jó pár városnyira a Lilivel való beszélgetésünktől megláttam a két denevért a barlang falán, ami mellett elhaladtunk.

-Srácok!-suttogtam- Ott vannak. Csak csendben, el ne ijesszük őket!-Liam odabotorkált és megfogta az egyiket.
-Ez halott.
-Mi? Halott?
-Vérszopók a farkasok területén? Mily' meglepő!-jött elő egy lány, egy közeli bokorból.
-Ki vagy te és honnan tudod, hogy vámpírok vagyunk?
-Melissa Asper személyesen. Ti pedig Harry, a kis térkép búvár. Liam a nagyszívű-nincs szívű vámpír. Louis a kisgyerek. Zayn a szeszélyes és lám, lám, lám! Niall Horan személyesen! Neked nem a kiválasztottal kéne lenned?
-Honnan tudok kik vagyunk?-Liam.
-Kérlek! Csak nem gondoltátok, hogy a farkasoknak nincs felső osztálya?
-Szóval te egy fajta tanács tagja vagy?-összegezte bölcsen Louis.
-Méghozzá a farkasoké. Ti viszont most velem jöttök!
-Miért mennénk?
-Nem akartok? Azt is megoldhatjuk. Deren, Zack, Colin, Dylan! Ide!-a semmiből megjelent négy fickó és lefogtak minket. Sokkal erősebbek voltak nálunk. Elráncigáltak minket valahova, ott egy vámpírbiztos zárkába dugtak minket.
-Ez nem tiszta. Mit akarnak tőlünk? Egyáltalán honnan tudnak ennyi mindent rólunk?

-Tuti, hogy Elsta keze van a dologban. Louis nyugi!

-Kösz Payne!

-Innen hogy jutunk ki?-kérdezte Harry.

-Niall szólhatna Lilinek, aki teleportálhatna ide és ki vihetne bennünket.-ötletelt Louis.

-Ez nem is olyan rossz ötlet!-gondolatban próbáltam szólni Lilinek, ami
 sikerült is.
"-LILI! Segítened kell!!"
"-Úristen Niall mi történt?"-hallottam meg aggodó hangját.
"-Farkastanács. Elhurcoltak minket és egy vámpírbiztos zárkába dugtak."
"-É-és én hogy is segíthetnék?"
"-Könyörögve kérlek! Tudsz teleportálni?"
"-Nem. De várj! Lehet tudok."-amint ezt kimondta megjelent egy fehér porfelhő a cella közepén, aztán egy mosolygós Lili a nyakamba ugrott. Eltoltam magamtól és megcsókoltam. Málna ízű szájfénye van. Finom!
-Szóval tudsz teleportálni. És ki is tudsz minket vinni innen?
-Lehet. Megpróbálom. Viszont egyszerre kéne titeket elvinnem innen. Akkor nem nagyon vesznek észre.
-Oké.-megfogtuk Liammel a két kis kezét. Harry és Zayn a két lábát, Louis meg átölelte. Pár perccel később már Liliék Wickford-i háza udvarán voltunk. Nagyon megörültünk ennek. Lilit felkaptam, megpörgettem a levegőben, majd leraktam és megcsókoltam. Sokkal készségesebben válaszolt csókomra, mint a legelsőre. Eleanor rohant ki a házból és Louis nyakába ugrott. Lou megcsókolta Eleanort, aki meglepődött, de visszacsókolt.
-Mi történt?-súgtam Lilinek.
-Nem tudom!-súgta vissza. 

*Lili sz.sz.*

-Mi történt?-súgta Niall.
-Nem tudom!-súgtam vissza.
-Az történt, hogy ők együtt vannak.-csatlakozott hozzánk Liam.
-Az a bárgyú mosoly mindent elárul.-állt mellém Zayn.

-Várj! Zayn te nem is...?

-Minden miatta volt.-mutatott Niallre.

-He?

-Elmesélem.-lépett elő Harry.

28. Egy időre minden normális

Rövid rész és ne kérdezzetek semmit...

Hamar visszaértünk a vadászatról, ugyanis vadőrök járják London erdőit. Nem volt kedvünk megint magyarázkodni, hogy mit keresünk mi péntek délelőtt 9 órakor egy erdőben.
-Ilyen gyorsan vissza is értetek?
-Tele van az erdő vadőrökkel.-válaszolta Jessie.
-Már értem. Tudtatok enni?
-Nem nagyon.
-Van még pár tasak vér szerdáról.-mosolygott ránk.
-Én rókát kérek!
-Akkor szolgáld ki magad!
-Nekem mindegy.
-Na gyere te kis aranyos!
-Ez nem ér!
-Minden ér, ami fair!
-A francba!
Am' mi van Louissal? Érted. Te és Louis. Láttam, hogy néztek egymásra.
-Semmi. Na jó! Elhívott randizni. Jaj, de várom!
-Bejön neked Louis?-Jess.
-Láttad már Louist Jessie?
-Még nem.
-Akkor jó! Ő az enyém! Csakis az enyém!
-Meg több millió lányé a világon. Tudjuk Eleanor.
-Köszönöm szépen Lili! Most nem kapsz vacsorát.
-Nem szóltam! Kérek rókát! Vagy bambit. Vagy húsvéti nyuszit.
-Na gyertek ti nagy csecsemők!
-Hey!-szólaltunk fel egyszerre.
-Na nyugi van! Csak vicceltem!
-Éhes vagyok!-kivettem a hűtőből három tasak vért. Egy rókát, meg két bambit. Leültem az asztalhoz és szürcsölgetni kezdtem. A gondolataim kezdtek elkalandozni, az éppen Skóciában tartózkodó barátom felé.
-Eleanor? Ennek mi baja van?-rázott vissza Jessica a valóságba.
-Héé! Most visszaráztatok a valóságba!
"-Vajon, hogy van az én gyönyörűm?"-hallottam meg Niall csilingelő gondolatait.
"-Te is hiányzol nekem nagyokos!"-gondoltam vissza, ha egyáltalán létezik ilyen kifejezés.
"-Lili? Ezt hogy?"
"-Én vagyok a kiválasztott, emlékszel."
"-Ja tényleg! Mizujs veled és Jessievel?"
"-Épp Wickfordban szürcsölgetünk vért, az asztalnál ülve, Elinél."
"-Wickfordban? Megszöktetek?"
"-Igen, de légyszi haladjatok vissza! Nagyon hiányzol!"
"-Te is nekem! Sietünk! Ígérem. Szeretlek Lili! Szia!
"-Én is Niall. Szia!"-jólesően sóhajtottam egyet.
-Megvan a következő képességem.
-Tényleg? Mi?
-A gondolataimban tudok másokkal beszélni.
-Telepátia.
-Az mit jelent?-Jess
-A telepátia az a folyamat, melynél fogva egy egyén gondolatait vagy érzéseit egy másik egyénre képes átvinni anélkül, hogy a két személy egymással bárminemű, az érzékszervek által létesített összeköttetésben lenne.
-Ahan. Így már értem.
-Menjetek fel pihenni!
-Rendben. Már megyünk is!

27. Otthon, édes London!

Ne kérdezzetek semmit...

Hajnalban értünk haza. Péntek van és tegnap jöttek hozzám a fiúk. Klassz. Eleanor még fent volt. Kihalásztam a kulcsaimat a zsebemből és kinyitottam az ajtót Jessie előtt.
-Eleanor?
-Nappali.
-Szia El. Ő itt Jessie Wolften. Őt is bezárták a tanács tagjai.
-Louis mesélte.
-Maradhatna nálunk? Nincs hova mennie.
-Persze. Hogy jutottatok ide?
-Elindultunk Pisából. Jessie olasz tudása segített minket a francia határhoz. Ott kicsit füllentettem, hogy átjuthassunk. Le Muyban találkoztunk egy lánnyal, Marievel, ő segített nekünk eljutni Calaisba. Onnan átfutottunk Angliába és most itt vagyunk. Mi van a srácokkal?
-Skócia.
-Király.
-A szöszi mesélte mi volt a tárgyalásuk után. Gratulálok Lili!
-Köszi!
-Felnőtt az én pici Lilim!
-Nem vagyok a tiéd. Niallé vagyok!-vigyorogtam, mint egy idióta-Kincsőékkel mi van?
-Voltak itt tegnap, hogy miért mentél el a suliból. Azt mondtam, hogy fontos dolgotok volt.
-Köszönöm. Te pedig ma velem alszol!-fordultam Jessie felé.
-Ahogy óhajtod!
-Idétlen!
-De ezért szeretsz!
-Senki mást! Csak téged és Niallt.
-Jaj te! Tiszta Júlia!
-Na nem! Ők a végén meghalnak! Mi nem fogunk meghalni.
-Egyszer úgyis meghaltok.
-Igaz. Tá-dáá! Az én birodalmam!
-Cuki.
-A te szobád is cuki.
-Biztos. Kíváncsi vagy milyen képességeik vannak a vámpíroknak?
-Légyszi mondd el mind!
-Gondolatolvasás, repülés, láthatatlanná válás, jövőbe látás. Akkor még? Állat nyelven beszélés, álomnézés, mások irányítása, átváltozás valamilyen állattá, gondolattal kínzás, környezetre hatásos érzelmek, szemmel gyilkolás, hazugság felismerés, mentális pajzs, érzelmek manipulálása, áramütés, fizikális pajzs, illúziókeltés, teleportálás pár ugrással. Ennyi jut eszembe.
-Jó sok létezik.
-Hát igen.
-A tied mi?
-Fizikális pajzs és a áramütés.
-És ezek mit jelentenek?
-Fizikális pajzs. Ha meg akarsz támadni és közel jössz hozzám, azt is elfelejted,hogy miért is indultál el.
-Klassz. És a másik?
-Az olyan, mintha megrázna a 220.
-Az szép. És mikor használod?
-Ha valaki felidegesít és hozzáérek megrázza az áram.
-Inkább nem idegesítelek fel!
-Jobban jársz EgóManó! Ezt mondd a barátaidnak is!
-Miért?
-Mert én is oda fogok járni ahova te.
-Milyen osztályba mész? A? B? C? D?
-Valamiért az A-ba szeretnék.
-Juj, én A-s vagyok!-kezdtem el tapsikolni és ülve táncolni. Hála az ülőtáncomnak leestem az ágyról-Nem röhög! Inkább segít! Eszembe jutott valami!
-Mi?
-Milyen lények vannak még a vámpírokon, farkasokon, szellemeken, zombikon és varázslókon kívül?
-Öhm? Angyalok. Sötétek és világosak. Lidérecek, múmiák, tündérek, manók, orkok, tündék, ördögök na meg persze az emberek. Ennyi.
-Ork? Az nem csak mese?-nevettem, de megint leestem az ágyról-Nem röhög! Inkább segít!
- Oké-oké! Megmutatod a szobám?
-Persze. Gyere!
Elindultam a kis folyosón, majd a szobámtól számított második ajtót kinyitottam.
-Tá-dáá!
-Édi.

-Akkor jó! Elmegyünk vadászni?
-Felőlem.
-Eleanor elmentünk vadászni!
-Menjetek csak!
-Köszi!

26. Szökés...vagy mégsem.....vagy mégis?

Nem magyarázkodom, hisz isten tudja mikor volt új rész, de olyan borzalmas órarendem van, hogy húúú... És próbálok bevágódni egy helyes fiúnál, szóval kutatgatok utánna, de SHH!! Jelen pillanatban vörös az ég, mint a jövőben az egyik részben. Nem mondok többet, itt a 26. rész.

 

xxxx.

-Jó téged mosolyogva látni. Na és hogy jutunk ki innen?
-Az erőmmel.
-Még mindig kérdezem: Hogy?
-Ha valamelyik bejön összeesik majd a fájdalomtól.
-Tudsz kínozni embereket a gondolataiddal?
-Igen és látom mások gondolatait meg az érzéseim kihatnak a környezetemre.
-Tényleg te vagy a kiválasztott.
-Nem értem miért olyan nagy szám kiválasztottnak lenni.
-A kiválasztottnak megvan a világ összes képessége. Észreveszi ha hazudnak neki. Tud repülni. Valamilyen állattá tud átváltozni, általában denevérré. Most csak ennyi jut eszembe.
-Király. Eddig csak ez a három van.
-Majd jelentkezik a többi is. Valamikor.
-Oké. Akkor várunk amíg jön valamelyik.
-Remek.-nem kellett sokat várnunk ugyanis kb. tíz perccel később Davon jött be. Magamban elszámoltam háromig és a fickó összeesett.
-Most!-rohanni kezdtünk a sötét folyosón, fogalmunk sincs merre.
-Lili itt jobbra!-suttogta Jess a hátam mögött. Befordultunk jobbra, én személy szerint majdnem szív rohamot kaptam, mikor megláttam Keirát az egyik cellából kijönni. Ránk mosolygott.
"-Gondolom szökni akartok. Segítek."
-Miért segítenél?
-Mert nem az én érdekem, hogy itt legyetek. Én sem akarok itt lenni, de az erőm miatt muszáj.
-Akkor merre?
-Itt végigmentek, ott balra, majd azon a folyosó végén van egy üvegajtó. Na oda ne menjetek!
-Miért?
-Mert az a tanács nagyterme.-válaszolta meg Jessie.
-Pontosan. Na szóval azon a folyosón a második utca szerűségre kell befordulni. Arra van a kijárat.
-Köszi Kiera!-Jess.
-Az Keira te ész!-nevettem ki Jessiet- Még egyszer köszi a segítséget!
-Nincs mit, de haladjatok! Elsta így is meg fog engem büntetni. Sok sikert!-követtük Keira utasításait és kijutottunk az utcára.

-És most merre?-tettem fel a nagy kérdést.
-Pisában vagyunk. Akkor...Á! Pont most nem emlékszem a térképre!
-Próbáld meg!
-Oké. Innen eljutunk Viareggioba, onnan tovább megyünk La Speziaba. Ha onnan eljutunk Milanoba Genován át, akkor nyert ügyünk van.
-Remek. És merre van Viareggio?
-Hát Észak-Nyugatra!
-Bizti?
-Bizti!
-Akkor húzzunk haza Londonba!
-Juhú!
-Halkabban te ökör!-csaptam fejbe röhögve.
-Indulás!-szép lassan elértünk Viareggioba, ott Jessie olasz tudásának hála megkérdeztük merre van La Spezia, vagy mi. Elköszöntünk az ottaniaktól és estére odaértünk La Speziaba. Megszálltunk az ottani erdőben és vadásztunk. Majd éhen haltam, ezért két rókát fogyasztottam el. Nem olyan finom, mint a Londoni. Biztos mást esznek ezek a szerencsétlen vámpírkaják. Jessie valami nagyobbat kapott el. Legalább is szerintem. Visszaértünk a táborhelyünkre és vad őrök voltak ott.
-Na ebből húzz ki minket!-suttogtam Jessinek.
-Buona sera, signori!/Jó estét uraim!/
-Che ci fai qui a quest'ora?/Mit keresnek erre ilyenkor?/
-Non possiamo permetterci di rimanere, e anche parlato in passato che una volta che veniamo qui, tour di notte./Nincs pénzünk megszállni, és még régebben megbeszéltük, hogy egyszer eljövünk ide, éjszakai túrára./
-Attenzione per le vicine volpi di sosta e orsi grizzly!/Vigyázzanak azért, a közelben rókák és grizzly medvék tanyáznak!/
-Con loro ci saranno problemi. Lili non è vero?/Velük nem lesz bajunk. Ugye Lili?/
-Proprio così!/Úgy van!/
-Avere una buona sera, signore!/További szép estét hölgyeim!/
-Grazie!/Köszönjük!/
-Arrivederci!/Viszlát/-köszöntem el tőlük.
-Ez meleg volt! Nem is mondtad, hogy tudsz olaszul!
-Én meg nem tudtam, hogy tudok olaszul. A suliban spanyolt és franciát tanulunk.
-Inkább menjünk tovább, nincs kedvem még egyszer ilyen meleg helyzetbe kerülni!
-Nekem sincs! De miért megyünk Milanoba? Futva gyorsabb!
-Tudom, de nem kockáztatom meg még egyszer, hogy a tanács bevigyen!
-Igaz. akkor gyalogolunk. Innen merre?
-Genovába, aztán át Francia országba. Nem tudok franciául.
-Je sais!/Én tudok!/
-Biztos.-tovább álltunk La, mit tudom én honnan Genován át egészen a francia határig.
-És itt, hogy jutunk át Jess? Jess?
-Itt vagyok.
-Ne ijesztgess!
-Bocsi, de megvan hogy jutunk át az őrökön.
-Hogy?
-Arra felé van egy lyuk a kerítésen. Átférünk rajta.
-Király. Akkor tuti elkapnak minket.
-Ugyan már Lili! Vámpírok vagyunk. Csak vámpírok kaphatnak el minket.
-Igaz.Am milyen nap van?-kérdeztem, majd ördögien elmosolyodtam.
-Mi a terved?
-Csak kövess és bízz bennem! És tegyél úgy mintha elkésnénk valahonnan. Oké?
-Oké.-odamentünk a határátkelőbódéhoz.
-Désolé! Pouvez-vous me dire quel jour on est?/Elnézést! Meg tudná mondani milyen nap van?/

-Jeudi./Péntek./

-Vendredi?/Péntek?/
-Oui. Pourquoi?/Igen. Miért?/
-Jessie, nous allons être en retard!/Jessie el fogunk késni!/
-Comment la fin il?/Honnan késnek el?/
-Le mariage de son frère. Nous sommes les demoiselles d'honneur./A bátyja esküvőjéről. Mi vagyunk a koszorúslányok./
-Il suffit de ne pas être en retard! Allez!/Csak nem késhetnek el! Menjenek!/

-Merci!/Köszönjük!/-és átengedett minket.

-Mit mondtál neki, hogy átengedett?
-Azt, hogy elkésünk a bátyád esküvőjéről.
-Jó kis hazugság. Pacsit. 
-Még jó, hogy Perfektül tudok franciául.
-Haha, kis EgóManó!
-EgóManó? Jó kis becenév! Innen el kell jutnunk napkelte előtt Calaisba.
-Ami az ország másik végében van.
-Igen és van...nem tudom hány óránk.
-Kérdezzük meg azt a lányt ott!
-Jó ötlet gyerünk!
-Hey. Découvrez comment lire l'heure?/Szia. Megtudnád mondani mennyi az idő?/
-Bien sûr. Dix minutes après minuit./Persze. Éjfél múlt tíz perce./
-Merci!/Köszi!/ 

-Où allez-vous si tard?/Hova mentek ilyen későn?/
-Croyez-le ou pas Londres. Je ne sais pas où aller./Ha hiszed, ha nem Londonba. Csak nem tudjuk merre kell menni./

-Angolok vagytok?

-Beszélsz angolul?

-Igen. Amúgy Marie Piaf vagyok. És ti?
-Jessica Wolften és Lilian Morgan.

-Vámpírok vagytok.

-Mi? Dehogyis. Vámpírok nem léteznek!

-Akkor én mi vagyok? Sült krumpli?-és megvillogtatta hegyes fogait és vörös szemeit. Amúgy még nem is néztem meg igazán. Szőke haj, koptatott rövid, farmernadrág, amerikai zászlós félvállas poló. Cuki csaj.

-Akkor mi is sült krumplik vagyunk.-vicceltem el az előbbi kissé cikis helyzetet.

-Mit kerestek Le Muyban? 

-Elszöktünk a vámpírtanácstól. És most haza megyünk Londonba.

-Elszöktetek? Miért vittek be titeket?

-Ezt nem most mondanánk el. Napkelte előtt Calaisba kell érnünk.

-Az messze van. Futva megtehetitek.

-Nem akarjuk felfedni magunkat.

-Nem is kell. Mehettek a föld alatt.

-Föld alatt?

-Csatorna, metróalagút. A metrók éjjel nem járnak.

-Elkísérsz minket?

-Persze, de előtte szólok anyuéknak.

-Persze, szólj csak!

-Maman, papa! Je vais avec Lilian et Jessie Calais. Je vais revenir./Anya, apa! Elkísérem Liliant és Jessie-t Calaisba. Majd jövök./

-Vampires?/Vámpírok?/

-Oui./Igen./

-Allez-y, mais soyez prudent! Vos amis!/Menj csak, de vigyázz magadra! Meg a barátaidra is!/

-Merci! Je me dépêche maison!/Köszönöm! Sietek haza!/ 

-Na?-kérdeztük mikor visszaért.

-Mehetek. Akkor gyertek!-levitt minket a metró alagútba. Két óra alatt Párizsban voltunk, majd még két óra múlva már Calais utcáit koptattuk. Odaértünk a kikötőhöz és Marie felé fordultunk.

-Köszönünk mindent Marie!

-Majd meglátogattok azért?

-Mindenképp!- egy-egy öleléssel elbúcsúztunk egymástól.

-Sziasztok!

-Szia Marie!-ráléptünk a vízre és futottunk. Hajnali öt óra múlt mikor Doverbe értünk-Hiányoztál Anglia!

-Akkor most irány hozzánk!

-Hol laktok?

-Wickford.

-Akkor indulás.-és elindult Ramsgate felé.

-Jess! Wickford emerre van!

-Tudtam én! Csak teszteltelek!

-Ahan.

25. Tárgyalás

Sziasztoook!! Nagyon nagyon nagyon sajnálom ezt az iszonyat sok késést, de rengeteg dolgom van mostanság (pedig nyáron alig van) Itt az új rész, rem. örültök. :)

Jessie.xx

*Liam sz.sz*
Elsta tárgyalásra kényszerített minket. Belementünk, nagyon féltettük Lilit, ha megölik Niall is megy utána. Önszántából.
-Mit akarsz Elsta?
-A lányért cserébe...Jake?
-Egy nagyon ritka dolgot.
-Bármi is az elhozzuk.-Niall.
-Egy különleges denevér vérét.
-Mennyire különleges?
-Annyira, hogy csak két példány létezik belőle. Skócia északi részén találjátok.
-És ha nem hozzuk el?-kérdezte Niall jogosan.
-Akkor a kis Lilike cellatársát rávesszük, hogy beszélgessen el a kis barnácskával. Jessica nem nagyon fog örülni, hogy meg kell ölnie drágaságot.
-Jessie?-suttogta Niall- Ő? Az lehetetlen.
-Igenis lehetséges. Nem halt meg. Életben hagytuk.
-Niall. Ki az a Jessie?
-A volt barátnőm, aki ezek szerint nem halt meg.
-Hát nem, de ha nem hozzátok el azt amit kértünk, mindkettőnek annyi.
-Ne öljétek meg őket! Kérlek! Idehozzuk amit kértek, csak ne bántsátok Lilit és Jessiet!
-Akkor haladjatok!
-Sietünk! Srácok! Indulás!

*Lili sz.sz*
Arra keltem, hogy valaki bökdösi a hátam.
-Csak még öt percet Eleanor!-nyafogtam, öt évest megszégyenítő hangon.
-Én Jessie vagyok, nem Eleanor.-kuncogott Jess.
-Ajj, pedig már kezdtem elhinni, hogy nem vagyok itt. Mennyit aludtam?
-Ha jól gondolom akkor körülbelül hat órát.
-Király.-nyitódott a vasajtó és Davon jött be.
-Valaki látni szeretne.
-Engem?-kérdeztem a hülyét tettetve.
-Nem, cseszd meg a falat!
-Akkor engem.
-Gyere már!-szinte már kiabált. Nem volt sok válsztásom, így mentem ahova Davon kísért. Jobban mondva ráncigált.
-Kaptok fél órát. Nem többet. Idő indul.-nem értettem, hogy most mi van. Erre rögtön választ is kaptam. Egy test simult hozzám hátulról. Az én mindenem. Megfordultam és gondolkodás nélkül ajkaira tapasztottam enyémeket.
-Hiányoztál.-suttogtam két csók között.
-Te is nekem.
-Mikor jutok innen ki?-nem válaszolt, eltávolodott tőlem a falhoz sétált és neki támaszkodott-Niall mi a baj? Mikor mehetek haza?
-Ha megszerzünk nekik valamit. Skóciából.
-Skócia? Mit kell elhoznotok?
-Nagyon kíváncsi vagy. Ezért szeretlek.-válasz helyett csak megcsókoltam.
-Szeretlek Niall James Horan!
-Szeretlek Lilian Pepe Morgan!
-Pepe?
-Kicsit kutattam utánad. Nem baj?
-Dehogy.
-Akkor jó. Hallom van cellatársad.
-Igen. Jessica Wolften.
-Nem halt meg.-suttogta orra alatt.
-Azt mondta ha kiengednek engem innen, akkor tegyelek boldoggá és adjam át az üdvözletét.
-Miért? Nem haragszik amiatt ami kettőnk között van?
-Nem. Épp ellenkezőleg. Azt mondta összeillünk.
-Akkor jól mondta. Kérdezhetek valamit?
-Már kérdeztél.-kuncogtam-Mondjad!
-Lennél a barátnőm?
-Semmi más nem tenne boldogabbá. Igen. Végtelenszer is igen.
-Letelt a fél óra! Jössz vissza a cellába!-jött be Dav és elhúzott Niall öleléséből. Kíváncsi lennék mit kell elhozniuk. Davon belökött az ajtón amitől a földre estem. Haragudtam a tanácsra amiért bezárt ide minket. Majd beugrott valami.
-Jess!
-Mondjad!
-Megvan hogy jutunk ki!
-Tényleg?
-Igen. Vajon ki akart engem látni?
-Csak nem Niall?
-De igen. És mit akart?
-Azt hogy légy a mindene?
-Igen. Jajj Jess ez olyan jó! Nagyon szeretem Niallt. Az életemnél is jobban.
-Jó téged mosolyogva látni. Na és hogy jutunk ki innen?
-Az erőmmel.