2014. szeptember 8., hétfő

26. Szökés...vagy mégsem.....vagy mégis?

Nem magyarázkodom, hisz isten tudja mikor volt új rész, de olyan borzalmas órarendem van, hogy húúú... És próbálok bevágódni egy helyes fiúnál, szóval kutatgatok utánna, de SHH!! Jelen pillanatban vörös az ég, mint a jövőben az egyik részben. Nem mondok többet, itt a 26. rész.
 
xxxx.

-Jó téged mosolyogva látni. Na és hogy jutunk ki innen?
-Az erőmmel.
-Még mindig kérdezem: Hogy?
-Ha valamelyik bejön összeesik majd a fájdalomtól.
-Tudsz kínozni embereket a gondolataiddal?
-Igen és látom mások gondolatait meg az érzéseim kihatnak a környezetemre.
-Tényleg te vagy a kiválasztott.
-Nem értem miért olyan nagy szám kiválasztottnak lenni.
-A kiválasztottnak megvan a világ összes képessége. Észreveszi ha hazudnak neki. Tud repülni. Valamilyen állattá tud átváltozni, általában denevérré. Most csak ennyi jut eszembe.
-Király. Eddig csak ez a három van.
-Majd jelentkezik a többi is. Valamikor.
-Oké. Akkor várunk amíg jön valamelyik.
-Remek.-nem kellett sokat várnunk ugyanis kb. tíz perccel később Davon jött be. Magamban elszámoltam háromig és a fickó összeesett.
-Most!-rohanni kezdtünk a sötét folyosón, fogalmunk sincs merre.
-Lili itt jobbra!-suttogta Jess a hátam mögött. Befordultunk jobbra, én személy szerint majdnem szív rohamot kaptam, mikor megláttam Keirát az egyik cellából kijönni. Ránk mosolygott.
"-Gondolom szökni akartok. Segítek."
-Miért segítenél?
-Mert nem az én érdekem, hogy itt legyetek. Én sem akarok itt lenni, de az erőm miatt muszáj.
-Akkor merre?
-Itt végigmentek, ott balra, majd azon a folyosó végén van egy üvegajtó. Na oda ne menjetek!
-Miért?
-Mert az a tanács nagyterme.-válaszolta meg Jessie.
-Pontosan. Na szóval azon a folyosón a második utca szerűségre kell befordulni. Arra van a kijárat.
-Köszi Kiera!-Jess.
-Az Keira te ész!-nevettem ki Jessiet- Még egyszer köszi a segítséget!
-Nincs mit, de haladjatok! Elsta így is meg fog engem büntetni. Sok sikert!-követtük Keira utasításait és kijutottunk az utcára.
-És most merre?-tettem fel a nagy kérdést.
-Pisában vagyunk. Akkor...Á! Pont most nem emlékszem a térképre!
-Próbáld meg!
-Oké. Innen eljutunk Viareggioba, onnan tovább megyünk La Speziaba. Ha onnan eljutunk Milanoba Genován át, akkor nyert ügyünk van.
-Remek. És merre van Viareggio?
-Hát Észak-Nyugatra!
-Bizti?
-Bizti!
-Akkor húzzunk haza Londonba!
-Juhú!
-Halkabban te ökör!-csaptam fejbe röhögve.
-Indulás!-szép lassan elértünk Viareggioba, ott Jessie olasz tudásának hála megkérdeztük merre van La Spezia, vagy mi. Elköszöntünk az ottaniaktól és estére odaértünk La Speziaba. Megszálltunk az ottani erdőben és vadásztunk. Majd éhen haltam, ezért két rókát fogyasztottam el. Nem olyan finom, mint a Londoni. Biztos mást esznek ezek a szerencsétlen vámpírkaják. Jessie valami nagyobbat kapott el. Legalább is szerintem. Visszaértünk a táborhelyünkre és vad őrök voltak ott.
-Na ebből húzz ki minket!-suttogtam Jessinek.
-Buona sera, signori!/Jó estét uraim!/
-Che ci fai qui a quest'ora?/Mit keresnek erre ilyenkor?/
-Non possiamo permetterci di rimanere, e anche parlato in passato che una volta che veniamo qui, tour di notte./Nincs pénzünk megszállni, és még régebben megbeszéltük, hogy egyszer eljövünk ide, éjszakai túrára./
-Attenzione per le vicine volpi di sosta e orsi grizzly!/Vigyázzanak azért, a közelben rókák és grizzly medvék tanyáznak!/
-Con loro ci saranno problemi. Lili non è vero?/Velük nem lesz bajunk. Ugye Lili?/
-Proprio così!/Úgy van!/
-Avere una buona sera, signore!/További szép estét hölgyeim!/
-Grazie!/Köszönjük!/
-Arrivederci!/Viszlát/-köszöntem el tőlük.
-Ez meleg volt! Nem is mondtad, hogy tudsz olaszul!
-Én meg nem tudtam, hogy tudok olaszul. A suliban spanyolt és franciát tanulunk.
-Inkább menjünk tovább, nincs kedvem még egyszer ilyen meleg helyzetbe kerülni!
-Nekem sincs! De miért megyünk Milanoba? Futva gyorsabb!
-Tudom, de nem kockáztatom meg még egyszer, hogy a tanács bevigyen!
-Igaz. akkor gyalogolunk. Innen merre?
-Genovába, aztán át Francia országba. Nem tudok franciául.
-Je sais!/Én tudok!/
-Biztos.-tovább álltunk La, mit tudom én honnan Genován át egészen a francia határig.
-És itt, hogy jutunk át Jess? Jess?
-Itt vagyok.
-Ne ijesztgess!
-Bocsi, de megvan hogy jutunk át az őrökön.
-Hogy?
-Arra felé van egy lyuk a kerítésen. Átférünk rajta.
-Király. Akkor tuti elkapnak minket.
-Ugyan már Lili! Vámpírok vagyunk. Csak vámpírok kaphatnak el minket.
-Igaz.Am milyen nap van?-kérdeztem, majd ördögien elmosolyodtam.
-Mi a terved?
-Csak kövess és bízz bennem! És tegyél úgy mintha elkésnénk valahonnan. Oké?
-Oké.-odamentünk a határátkelőbódéhoz.
-Désolé! Pouvez-vous me dire quel jour on est?/Elnézést! Meg tudná mondani milyen nap van?/

-Jeudi./Péntek./
-Vendredi?/Péntek?/
-Oui. Pourquoi?/Igen. Miért?/
-Jessie, nous allons être en retard!/Jessie el fogunk késni!/
-Comment la fin il?/Honnan késnek el?/
-Le mariage de son frère. Nous sommes les demoiselles d'honneur./A bátyja esküvőjéről. Mi vagyunk a koszorúslányok./
-Il suffit de ne pas être en retard! Allez!/Csak nem késhetnek el! Menjenek!/

-Merci!/Köszönjük!/-és átengedett minket.
-Mit mondtál neki, hogy átengedett?
-Azt, hogy elkésünk a bátyád esküvőjéről.
-Jó kis hazugság. Pacsit. 
-Még jó, hogy Perfektül tudok franciául.
-Haha, kis EgóManó!
-EgóManó? Jó kis becenév! Innen el kell jutnunk napkelte előtt Calaisba.
-Ami az ország másik végében van.
-Igen és van...nem tudom hány óránk.
-Kérdezzük meg azt a lányt ott!
-Jó ötlet gyerünk!
-Hey. Découvrez comment lire l'heure?/Szia. Megtudnád mondani mennyi az idő?/
-Bien sûr. Dix minutes après minuit./Persze. Éjfél múlt tíz perce./

-Merci!/Köszi!/ 
-Où allez-vous si tard?/Hova mentek ilyen későn?/
-Croyez-le ou pas Londres. Je ne sais pas où aller./Ha hiszed, ha nem Londonba. Csak nem tudjuk merre kell menni./
-Angolok vagytok?
-Beszélsz angolul?
-Igen. Amúgy Marie Piaf vagyok. És ti?
-Jessica Wolften és Lilian Morgan.
-Vámpírok vagytok.
-Mi? Dehogyis. Vámpírok nem léteznek!
-Akkor én mi vagyok? Sült krumpli?-és megvillogtatta hegyes fogait és vörös szemeit. Amúgy még nem is néztem meg igazán. Szőke haj, koptatott rövid, farmernadrág, amerikai zászlós félvállas poló. Cuki csaj.
-Akkor mi is sült krumplik vagyunk.-vicceltem el az előbbi kissé cikis helyzetet.
-Mit kerestek Le Muyban? 
-Elszöktünk a vámpírtanácstól. És most haza megyünk Londonba.
-Elszöktetek? Miért vittek be titeket?
-Ezt nem most mondanánk el. Napkelte előtt Calaisba kell érnünk.
-Az messze van. Futva megtehetitek.
-Nem akarjuk felfedni magunkat.
-Nem is kell. Mehettek a föld alatt.
-Föld alatt?
-Csatorna, metróalagút. A metrók éjjel nem járnak.
-Elkísérsz minket?
-Persze, de előtte szólok anyuéknak.
-Persze, szólj csak!
-Maman, papa! Je vais avec Lilian et Jessie Calais. Je vais revenir./Anya, apa! Elkísérem Liliant és Jessie-t Calaisba. Majd jövök./
-Vampires?/Vámpírok?/
-Oui./Igen./
-Allez-y, mais soyez prudent! Vos amis!/Menj csak, de vigyázz magadra! Meg a barátaidra is!/
-Merci! Je me dépêche maison!/Köszönöm! Sietek haza!/ 
-Na?-kérdeztük mikor visszaért.
-Mehetek. Akkor gyertek!-levitt minket a metró alagútba. Két óra alatt Párizsban voltunk, majd még két óra múlva már Calais utcáit koptattuk. Odaértünk a kikötőhöz és Marie felé fordultunk.
-Köszönünk mindent Marie!
-Majd meglátogattok azért?
-Mindenképp!- egy-egy öleléssel elbúcsúztunk egymástól.
-Sziasztok!
-Szia Marie!-ráléptünk a vízre és futottunk. Hajnali öt óra múlt mikor Doverbe értünk-Hiányoztál Anglia!
-Akkor most irány hozzánk!
-Hol laktok?
-Wickford.
-Akkor indulás.-és elindult Ramsgate felé.
-Jess! Wickford emerre van!
-Tudtam én! Csak teszteltelek!
-Ahan.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése