-Hol vannak a lányok?
-Lili és Annie?
-Aham.
-Elmentek megigazítani Lili sminkjét.-forgatta meg a szemét Dan- Amúgy ők itt, sorba mondom. Lila rucis: Kauka Kincső, vámpír, 10.C. Kék ruci: Alexandra Lutern, farkas,10.A. Ne ugorjatok neki! Sárga rucis: Nicole Speen, varázsló, 10.C. Ja és Nathaniel Northdon, varázsló, 10.B, Alexot és Thomast meg ismeritek.
-Örülök.
-Hahh! Kincső, Kincső!
-Mi az Lex?
- Ő-ő-ő ő....
-Igen ő.-hallottam meg egy bársonyos hangot és odafordultam. Légzésem egy pillanatra megakadt.
-Szia!
- Szi-szi-szia Li-li-li!Ö...Lili!
-Mi az? Nem jutsz szóhoz?-nevetett, megráztam a fejem.
-Kivel jöttél?
-Egyedül.
-Akkor...eljönnél velem a bálra?
-Szívesen!-Ez az Niall, jól haladsz. Ha így folytatod holnapra akár a barátnőd is lehet!-szólt megint a kisördög. Nem, nem nem! Nem az a célja!-hülye kis angyal! Befejeznétek a vitát? Kérlek! Legalább most ne vitázzatok! Én tényleg megbolondultam! Odasétáltam az angyalhoz, na jó! Vámpírhoz és belém karolt. Így mentünk végig a folyosó, ahol mindenki megbámult minket. Lili jó pár féltékeny pillantást kapott. És pár nem éppen szép gondolatot. Pl:
"-Mi a francot keres Morgan az én Niallem közelében?" Könnyen kitalálható ki gondolta. Amelia Sykes. Azt mondnám erre, hogy kedves meg aranyos. Ha nem lenne farkas. Első nap megfogadtam, hogy többet nem jövök össze farkasokkal, és megszerzem Lilit. Jó irányba haladok. Gondolkodásom közepette beértünk a bálterembe. Igen, van egy külön épület az ilyen rendezvényekre. Épp egy lassú szám ment, ezért felkértem Lilit táncolni. Rögtön beleegyezett. Lassan keringőztünk (én olyat is tudok hehe) és egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Ajkaink közt csak pár centiméter volt, mikor valaki elrántotta tőlem Lilit. Szőkéről vörösre festett hajáról felismertem. Tiffany. Ez is mindig a legjobbkor jön! A folyosóra rohantam, út közben magammal rántva Liamet, aki rémült arccal nézett rám.
-Tiffany.-ennyit mondtam. Egyből rájött. Kiértünk a tömegből. Lili vérének illata egyből bekúszott orromba. Aggódtam. Féltettem Lilit Tiffanytól. Ismerem mire képes. Futottam oda ahova a lábam vitt. Egész pontosan ki, az udvarra. Oda ahol először támadt Tif Lilianra.
Niall felkért lassúzni, már majdnem megcsókolt, de valaki elrántott tőle és a hajamnál fogva kiráncigált az udvarra, majd a falhoz nyomott. Vörös haj, perzselő érintés. Egy valaki lehetett. Rettentően féltem ettől a személytől. Két hónap alatt többször bántott, sértegetett, mint ahány hajszálam van.
- Mi-mit akarsz tőlem Tiffany?
-Az életedet.-rögtön megértettem. Meg akar ölni.
-És mi akadályoz meg ebben?-megejtett egy gonosz vigyort és elengedett, viszont szúrt az oldalam. Odakaptam tekintetem. Egy karó volt belém állítva. Láttam ahogy a saját vérem beszínezte a fehér báli ruhámat. Ha most nem halok meg akkor Eleanor fog kinyírni-gondoltam magamban. Minden kezdett elsötétedni, majd két kezet éreztem meg. Egyet a térdemnél, egyet a lapockáimnál. Fogalmam sincs mi történt ezután. Ez lett volna az első sulis bálom és én félig halottan vérzem össze a ruhámat. Király. Nem erre számítottam. Vajon mi lett volna, ha Tiffany nem ráncigál el? Niall megcsókol? Vagy odajön valaki és tönkre teszi a pillanatot? A másodikra tippelnék.
-Lili kérlek ne halj meg! Daniel már jön! Kérlek! Nem akarlak elveszíteni. Szeretlek!-suttogott valaki a fülembe. Akcentusából felismertem. Niall volt az. Szeret. Kimondta.
-Nem akarok meghalni.-leheltem ki talán utolsó szavaimat-Szeretlek Niall!
-Shh! Ne beszélj! Csak rosszabb lesz! Nem szeretném, ha szenvednél!..Ajj, hol van már Daniel?
-Ő miben segíthet?
-Mondtam, hogy ne beszélj! És ez a képessége. Meg tud gyógyítani másokat. Siethetne.
-Lili kérlek ne halj meg! Daniel már jön! Kérlek! Nem akarlak elveszíteni. Szeretlek!-suttogtam fülébe. Kimondtam, kimondtam amit gondoltam. Az igazságot.
-Nem akarok meghalni.-lehelte ki talán utolsó szavait-Szeretlek Niall!
-Shh! Ne beszélj! Csak rosszabb lesz! Nem szeretném, ha szenvednél!..Ajj, hol van már Daniel?
-Ő miben segíthet?
-Mondtam, hogy ne beszélj! És ez a képessége. Meg tud gyógyítani másokat. Siethetne.
-Itt vagyok!-huppant le mellém a földre.
-Még időben.
-Bocs. Le kellett szerelni Tiffany és Amelia majmait.
-Khmm khmm...pincsikutyáit.
-Akkor azokat. Figyelj Lili!
-Hmm?
-Ez talán kicsit fájni fog, de nem szándékos. Oké.
-Ühüm.-Daniel mormolt valamit az orra alatt és Lili ruháján kezdett eltűnni a vérfolt, ezzel egy időben valószínűleg a karó által hagyott seb is. Mindketten nagy késztetést éreztünk, hogy megkóstoljuk véréből akár csak egy cseppet, de nem tettük. Azzal csak megölnénk. Lili fájdalmas mosolya emlékeztetett egy emlékre amit soha nem felejtek el. Soha nem felejtem el Jessicát és, hogy az életét adta értem. Jessie az előző barátnőm,-Tiffany előtti-vámpír volt és az én hülye fejem miatt halt meg. Nem szeretném részletezni. Lili nagyokat sóhajtott és kinyitotta gyönyörű csokibarna szemeit, amik most vörösen világítottak. Eléggé ijesztő volt. Mármint, hogy Tiffany hányszor támadta meg. Eddig.
-Lili...-suttogtam neki lágyan. Nem hiszem, hogy meghallotta-szeretlek!-erre már felkapta a fejét.
-Szeretsz? Jobban mint egy sima barátot?-kérdezte erőtlenül. Ölembe húztam és a karjaimba zártam. Pár perc múlva csak halk szuszogást lehetett hallani. Elaludt.