Tá-dá-dá-dám!! Elérkeztünk a 11. részhez. Tudom rövid lett, de alig van időm. Ezúttal szeretnélek megkérni titeket, hogyha benéztek hozzám, akkor hagyjatok komit. Ha tetszik, ha nem. Nehéz úgy írni, hogy nem tudom, tetszik-e valakinek(tisztelet a komizóknak, és Kincsőnek) úgyhogy kérlek titeket, komizzatok. Köszönöm.
Puszi: Eni.xx
Elindultam Wickfordba. Nem volt kedvem rohanni, ezért inkább séta közben gondolkodtam. Sok megválaszolatlan kérdés cikázott a fejemben. "Hogy fogom én megtalálni Eleanort, ha azt sem tudom, hogy néz ki?" Hát igen. Ez volt a legnagyobb probléma.
"-Meg fogsz találni, csak gyere a Cherry st. 47be. Az ajtóban foglak várni. Puszil és ölel: Eleanor Calder."-ez meg mi volt? Ja, tényleg!! El vámpír. Biztos ez a képessége. Kemény fél óra alatt odaértem a városba. Már csak az utcát kell megtalálnom.
Végigjártam az egész várost, de sehol. Út közben eléggé érdekes utcákkal találkoztam. Ki az a dilinyós aki olyan neveket talál, hogy Goblin meg Mix?
Próbáltam visszagondolni, hogy hol lehet a Cherry utca. Nem, nem, nem....Várjunk csak! Két utcával ezelőtt a névtábla le volt takarva és a Vampire st. felirat volt rajta....Az lesz akkor a Cherry st!! Sprinteltem volna vissza vámpírsebességgel, de rájöttem, hogy nem lenne okos dolog felfedni magamat az emberek előtt. Befordulva az utcába egy vámpír jelenlétét éreztem. Biztos Eleanor. Elindultam előre ahová a lábaim vittek. Egy szép fehér ház előtt álltam meg. Az ajtóban egy barna hajú kb Louissal egyidős lány mosolygott rám. Közelebb mentem hozzá és már én is mosolyogtam.
-Lilian?
-Eleanor?
-Nagyon régóta várom, hogy találkozzunk!
-Én azóta, amióta tudok a létezésedről. Amit kb egy órával ezelőtt tudtam meg.-csak kuncogott a válaszomon.
-Gyere be. Úgy látom éhes vagy.-út közben teljesen kiment a fejemből, hogy majd éhen veszek. A házba belépve az állam a földet súrolta. Egyszerűen mese szép volt. Ott álltam a nappaliban tátott szájjal és a fejemet forgattam jobbra-balra.
-Mi az Lili? Nem jössz?-szólt ki a konyhából.
-Ja de!-bementem a konyhába és leültem az egyik székre.
-Eleanor?
-Hmm?
-Miért nem tudtam rólad? Vagy egyáltalán erről az egész vámpírosdiról?
-Ez hosszú sztori. Úgy kezdődött az egész, hogy......
"-Meg fogsz találni, csak gyere a Cherry st. 47be. Az ajtóban foglak várni. Puszil és ölel: Eleanor Calder."-ez meg mi volt? Ja, tényleg!! El vámpír. Biztos ez a képessége. Kemény fél óra alatt odaértem a városba. Már csak az utcát kell megtalálnom.
Végigjártam az egész várost, de sehol. Út közben eléggé érdekes utcákkal találkoztam. Ki az a dilinyós aki olyan neveket talál, hogy Goblin meg Mix?
Próbáltam visszagondolni, hogy hol lehet a Cherry utca. Nem, nem, nem....Várjunk csak! Két utcával ezelőtt a névtábla le volt takarva és a Vampire st. felirat volt rajta....Az lesz akkor a Cherry st!! Sprinteltem volna vissza vámpírsebességgel, de rájöttem, hogy nem lenne okos dolog felfedni magamat az emberek előtt. Befordulva az utcába egy vámpír jelenlétét éreztem. Biztos Eleanor. Elindultam előre ahová a lábaim vittek. Egy szép fehér ház előtt álltam meg. Az ajtóban egy barna hajú kb Louissal egyidős lány mosolygott rám. Közelebb mentem hozzá és már én is mosolyogtam.
-Lilian?
-Eleanor?
-Nagyon régóta várom, hogy találkozzunk!
-Én azóta, amióta tudok a létezésedről. Amit kb egy órával ezelőtt tudtam meg.-csak kuncogott a válaszomon.
-Gyere be. Úgy látom éhes vagy.-út közben teljesen kiment a fejemből, hogy majd éhen veszek. A házba belépve az állam a földet súrolta. Egyszerűen mese szép volt. Ott álltam a nappaliban tátott szájjal és a fejemet forgattam jobbra-balra.
-Mi az Lili? Nem jössz?-szólt ki a konyhából.
-Ja de!-bementem a konyhába és leültem az egyik székre.
-Eleanor?
-Hmm?
-Miért nem tudtam rólad? Vagy egyáltalán erről az egész vámpírosdiról?
-Ez hosszú sztori. Úgy kezdődött az egész, hogy......
Na vajon hogy kezdődött a sztori? Tippeket komiba kérem!
http://nearly-together-niallhoran-fanfiction.blogspot.co.at/2014/01/first-award.html Díj nálam.x
VálaszTörlés