20. Buli, avagy hogy ismerd meg a féltesód

*Lili sz.sz*
Hazaérésem után készülődtem az esti bulira. Jól akarok kinézni, mert...Csak mert jól akarok kinézni.
A suliban tegnap óta mindenki kérdezget, hogy hogy vagyok, vagy hogy mi volt/van köztem és Niall között. Idegesítő. Másfél órája válogatok a bikinijeim között, hogy mit vegyek fel, végül emellett döntöttem:

Ez a kedvencem.Rá egy csini nyári ruhát vettem.












 Nekem is van eszem, ősszel nyári ruha. Bár nem érzek se hideget, se meleget. Most viszont úgy érzem, majd felrobbanok a szomorúságtól. Niall. Mindent átírt ezzel a levéllel. Mindent megpecsételt. A teljes napomat, hetemet, hónapomat, évemet, életemet. Ami elég hosszú lesz. Legalább is amíg nem találkozok újra Tiffanyval. Azért ez milyen már? Mindketten teljesen egymásba vagyunk esve, de ezt csak én tudom. Erre mi történik? Majdnem megcsókol, Tiffany majdnem megöl, utána nem lesz semmi bajom, és egy levelet is kapok tőle, hogy soha többé nem akar találkozni velem, a SAJÁT érdekemben. De az én érdekem, hogy találkozzak vele. Szükségem van rá, a jelenlétére, a lényére, Ő magára. Fél hétre értem Lexiékhez. Austin és Justin nagyon örült nekem. Mindkét kis farkastól kaptam egy cuppanós puszit, majd ők mentek is, mivel az anyukájuk el vitte őket valahová.
7 óra, már mindenki itt van. A csajok fürdőruhája nagyon sexy.
Annie:

Fren:

Kincső:

















Lexi:

Nicole:

Nagyban táncoltunk Katy Perry ft. 3oh3- Starstrukk 
című zenéjére, amikor az udvarban elment az áram. Jobban körbenézve az egész utcában nem volt áram. Nem értettem mi volt.
-Lili!-Daniel.
-Hm?
-Próbálj meg vidám lenni!
-Miért?
-Csak mert! Lehet közöd van az áramszünethez.
-Öhm? Oké.-egy vidám emlékre gondoltam és visszajött az áram.
-Én megmondtam! Ez a másik képességed! Az érzelmeid befolyásolják a környezetedet.

-Az jó. Ugye?

-Lili ez nagyszerű! Ez a képesség csak két személynek volt meg.

-Kiknek?

-Kristopher Morgannek....

-A nagyapámnak?-szakítottam félbe.

-Kristopher a nagyapád???

-Igen. És mielőtt kérdeznéd, igen. Margaret a nagymamám.

-Te vagy a kiválasztott.-suttogta Alex.

-Hogy mi vagyok?

-Kiválasztott. Neki végtelen számú képessége van.

-De nekem csak kettő van!-kezdek kiakadni.

-Egyenlőre. A többi majd később jelentkezik.

-Ki volt a legutolsó kiválasztott? 

-Greg Morgan.

-Apu.-suttogtam

-Te vagy az! 

-És mi a dolgom vagy mi van? Én ezt nem értem! 

-A kiválasztott vagy megmenti a világot, vagy elpusztítja. 

-Akkor ezek szerint apu megmentette a világot?

-Sajnálom, hogy ezt mondom, de az mentette meg a világot, aki megölte.

-Hogy mi????-szaladt fel a szemöldököm.

-A kiválasztott nem lehet szerelmes, apukád ezt megszegte, amikor elvette feleségül Leilát. Aki az anyám.

-Mi a jó édes bambivért mondasz Alex?

-Mielőtt anyu hozzáment volna apukádhoz, azelőtt Demien Caesar felesége volt.

-Ő vámpír volt?

-Nem. A születésem után változott át, teljesen. Félvámpír volt.

-Akkor mi a franc történt pontosan? 

-Majd elmondom, de nem most. Oké?

-Jó, de mi akkor....?

-Féltestvérek vagyunk.

-Király. Eddig volt egy bátyám, aki csak a név rokonom. Aztán kiderült, hogy van egy nagynénim, aki csak pár évvel idősebb nálam. Most meg kiderül, hogy van egy féltesóm, akire eddig csak a barátaim osztálytársaként néztem. Mi jön ezután?

-Megkapod a család háziállatát.

-Mit?
-A család háziállatát, egy főnixet.
-Hogy mi a jó édes bambivért kapok?
-Egy főnixet.
-Oké. És az mi?
-Egy misztikus madár, amely az áldozati tűzben elégett, majd hamvaiból újjáéledt.
-És hogy néz ki?
-Hát így!-füttyentett egyet és egy vörös színű madár rászállt a karjára(kép a képeknél xd-Eni)-Ugye milyen gyönyörű állat?
-Az. Nagyon szép. Mi a neve?
-Fenice. A Főnix olaszul.
-Cuki, de miért nem mondtad előbb, hogy a féltesóm vagy?
-Nem voltam benne biztos.
- Hogy-hogy?
-Meg kellett bizonyosodnom róla, hogy Greg lánya vagy.
-Most már tudod!
-Igen tudom. Szia húgi!
-Szia bátyó!
-Furi ezt kimondani.
-Én megszoktam.
-Jó neked.
-Mi van itt vámpírkáim?-jött oda Daniel és átkarolt mindkettőnket.
-Féltesók vagyunk.-mondtuk egyszerre Alexxel, majd összemosolyogtunk és lepacsiztunk.
-Furcsa vagy csajszi! Figyellek!-és bekancsalított, amitől Alex és én majd megszakadtunk a röhögéstől-Nem röhög.
-Daniel elhúznál?
-Persze Alex! Sziasztok!
-Végre! Kezdem unni Daniel hülye poénjait.
-November van. Szeptember óta én is meguntam már.
-Figyu Lili! Nem tudom, hogy te emlékszel-e, de mi már találkoztunk. Még régebben.
-Tényleg?
-Tényleg. Kép is van rólunk.-és előhúzott egy képet a tárcájából és a kezembe adta-Még mind ketten kicsik voltunk. Te öt éves voltál, én meg épphogy betöltöttem a hatot. Egyedül Troy tudta, hogy féltesók vagyunk.
-Troy.-mosolyodtam el.
"-Nagyon szerethette Troyt. Ő sokkal jobb testvére volt, mint én valaha is leszek."
-Alex, ne is gondolj ilyet! Nagyon jó testvérem vagy már most!
-Hallottad a gondolataimat?
-Ühüm.
-Tényleg te vagy a kiválasztott.
-Jó tudni!
-Menjünk vissza!
-Oké. Szeretlek bátyó!
-Én is szeretlek húgi!
Eddig nagyon szomorú voltam Niall miatt, de egész buli alatt eszembe se jutott. Hála Alexnek és Danielnek. Nagyon hülye vagyok, hogy miután megtudtam van egy féltesóm, a saját gondjaim jutnak eszembe. Legszívesebben eltűnnék innen messzire, de nem akarom itt hagyni a lányokat, Eleanort és Alexot. Furcsa. Csak egy órája tudom, hogy testvérek vagyunk, mégis mintha együtt nőttünk volna fel. Még nem is néztem meg a képet, így felfordítottam. 

 
Boldogok voltunk rajta. Vajon Jamison és Kristina mit gondolt Alexről? Nem is érdekel. Már nem tekintek rájuk a szüleimként. Soha nem is tekintettem rájuk azokként! Utáltam őket, és ők sem szerettek. Mindig mindenen veszekedtünk. Egyszer még az utcára is kiraktak télen. Az volt az oka, hogy nem ettem meg a spenótot. Kint vacogtam órákon át, amikor Troy kijött és belopóztunk a házba. Persze lebuktunk, így én kint éjszakáztam az udvaron. Másnap kórházba kerültem tüdőgyulladással. Rá két héttel kiengedtek. Szobafogságot kaptam. Így telt el ez az év januártól júniusig. Azon a napon kiszöktem a koncertre, úgy mentem el. És akkor megváltozott minden.